Vacsora fehérben Egyeken

„Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?”

Jubileumi ünnepségsorozatunk üde színfoltja volt a júliusi „Vacsora fehérben” című rendezvény, mely a katolikus templomunk előtti téren került megrendezésre július 28-án, 19 órától. A Szent József plébánia és Egyek Nagyközség önkormányzata, valamint katolikus intézményünk, a Szent János Katolikus Iskola, a helyi Tárkányi Béla Könyvtár, illetve a Szent Ferenc Karitász csoport által szponzorált közös rendezvény, az összefogás nagyszerű példája.

Kétszáz éves évforduló tiszteletére öltöztünk mindannyian fehérbe. Mint egy óriási fehér virágcsokor a kőóriásunk, templomunk lábánál, úgy festett a fehér sokféle árnyalatába öltözött piknikezők közössége. Az kerti parti legfiatalabbja 2 hónapos, a legidősebbje a nyolcadik x-et is meghaladó korú volt. És illett, nagyon illett a fehér ruha rájuk! A színek harmóniáját biztosította az asztalokon feltálalt színes finomságok sora.

A koccintás előtti pohárköszöntőt plébánosunk Papp László, az önkormányzat részéről Szalai Erika képviselő asszony, illetve Pappné Fekete Mónika, a Szent Ferenc Karitász vezetője mondta. Plébánosunk beszélt a rendezvény gondolatának megszületéséről, illetve a történetéről, valamint kifejezte örömét és háláját a jelenlévőkért. Szalai Erika elmondta, hogy hogyan építették be pályázatukba a rendezvényt, s a nyert összegből születtek meg a fehér abroszok, virágköltemények, kerültek az asztalra hűs ásványvizek és ünnepi falatkák. Jutott még a koccintáshoz szükséges pezsgőre, kölyökpezsgőre, az ünnepi hangulatot fokozó buborékfújóra és ajándékbögrékre is. A karitász vezetője, Mónika beszélt a tervezett meglepetésekről, játékokról, a családi és baráti fotókészítés lehetőségéről, az együttlét felett érzett öröméről.

A könyvtár dolgozói személyes, és működő csoportjaik tagjaiból szervezett asztaltársaságokkal is gazdagították a rendezvényt. Székekről, asztalokról katolikus iskolánk igazgatója Kirilla Pál gondoskodott, a hangulatot aláfestő melódiákat Papp Róbert válogatta és Bódi István, az intézmény helyettes vezetője hangosította.

Volt időnk felkészülni és barátkozni az ünnepség gondolatával, hiszen az egyházközség testületi ülésén és a szentmisék hirdetéseiben, Élő vizünkben, több mint egy éve hangzik a felhívás a készületre. Sokan meghallották a hívást és öltözködtek menyegzős köntösbe.

Az igazi menyegzői hangulatot a templomunkban, pár órával korábban házasságot kötő Zsanett és Róbert hozta el közénk, akik megjelentek különleges piknikünkön, hogy velünk koccintsanak, mi meg rájuk is, az ő boldog, szép közös életükre. A buborékfújók a gyereksereg kezében szórták a szivárványívet az ifjú pár köré. A továbbiakban kedves, szinte családias- nagycsaládias légkörben folyt a vacsoránk, sorra kínálták egymást az asztaltársaságok hozott batyuikból, s cseréltek székeket, leülve egy-egy kedves szóváltás idejére a szomszédokhoz. Igazi nagycsaládos idill volt, amikor a kilencgyermekes Nagy Attila és családja megjelent majdnem teljes létszámban, sőt még barátot is hozott. Öröm volt szívnek és szemnek látni őket együtt, ünneplőben és tiszta fehérben.

Köszöntőjében elmondta plébánosunk, hogy ez az elegancia ünnepe is. Igazi finomság és előkelőség volt idős testvéreink megjelenése a tőlük nem megszokott ünnepi díszben. Joseph Campbell sorait juttatták eszünkbe:” Mint a fehér gyertya az oltár felett, oly szép az arc, ha megöregedett.”

Este tizenegyig égtek a gyertyák és a mécsesek a különleges, jubileumi kerti összejövetel fehér abroszos asztalainál. Az élmény melyeket az asztal mellett ülők megéltek egyszeri és megismételhetetlen, ez volt a mi jubiláló egyházközségünk első bálja, talpig fehér ruhában.

Az első „bál” nem feledhető. Persze jövőre, ugyanitt megismételhető. S hogy kik voltak ezek a fehérruhás emberek? Kezdeményezők, békét, szeretetet hordozók, önmagukat, egyházukat, településüket felvállalók. Hitükről, összetartozásukról tanúságot tevő első fecskék a júliusi nyárestében, templomunk árnyas és impozáns templomkertjében.

„Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon.” /Clive Staples Lewis/

A parti vendégei mind megrajzolták első körüket, jóságukat adták és legjobb énjüket.

Farkas Éva
tanító, képviselő testületi tag