Teréz Misszió Egyeken

Papokért, szerzetesekért imádkoztak Egyeken

A Teréz Misszió Országos Találkozója – 2018. szeptember 29.

Borongós, esős, hűvös reggelre ébredtek az egyekiek szeptember utolsó szombatján. Jubileumi évünk kiemelt eseményére hónapok óta izgatottan készültünk, szorgos kezek és szívek készítették elő az ország minden részéről várható missziós tagok találkozóját, s félő volt, hogy az idő nem lesz kegyes hozzánk. Pedig ez csak egy utolsó hit-próba volt, annak próbája, hogy az égben minden jól el van rendezve. Kis Szent Teréz nem rózsa-esőt, hanem ragyogó napsütést intézett számunkra, és számtalan papi és szerzetesi hivatást imával kísérő Teréz missziós testvért, akik ezena napon Egyeken találkoztak.

Kilenc órától már érkeztek a vendégek, akik a regisztrációt követően a katolikus iskola aulájában kaptak meleg kávét, pogácsát és szeretettejes fogadtatást.

A közös rózsafüzér imádság adta meg a nap kezdetét: égi édesanyánk, a papok édesanyjának oltalmát kértük minden papra, szerzetesre, akikért a misszió tagjai naponta imádkoznak és ajánlják fel személyes életük áldozatait. Bruno Thevenin atya így mondta el a közösség születésének történetét: A Teréz Misszió gondolata egy gyermektelen asszony szívében született meg. Az asszonyt Charles-nak hívták. Több, mint húsz évvel ezelőtt egy napon Charles asszony levelet írt Lisieux püspökéhez: „Kegyelmes uram, házasságom során soha nem született gyermekem, jóllehet mindig arra vágyódtam, hogy pap fiam legyen. Kérem, nevezze meg az egyik papját, s én megígérem, hogy életem végéig minden nap imádkozom érte a rózsafüzért!” A püspök így válaszolt: „Asszonyom, imádkozzon egy papnövendékért, hogy pap váljon belőle. A diszkréció miatt csak a nevét adom meg: Bruno. Mindazért, amit az Egyházért tesz, fogadja atyai áldásomat.” Charles asszony megtartotta ígéretét és minden nap imádkozott az ő kispapjáért. Eközben – folytatja páter Thevenin – elvégeztem a papi szemináriumot és Kis Szent Teréz születésének Századik évfordulóján pappá szenteltek. Első szolgálati helyem a Lisieuxi-i plébánia volt. Egy év múltán még mint fiatal pap rövid zarándoklatra mentem Ars-ba, Szent Vianney plébános tiszteletére, aki minden pap példaképe. Amikor visszajöttem a zarándokútról, senkit sem találtam a plébánián. A sekrestyés és az orgonista elmentek, a plébános pedig egy cédulát hagyott ott: “három nap múlva jövök” – soha nem tért vissza! Egyedül maradtam a plébánián tízezer hívővel és száz hittanos gyerekkel. Minden munkát nekem kellett elvégeznem a templomban is és otthon is. Ez a helyzet tarthatatlan volt, sürgősen segítséget kellett találnom úgy a templomi, mint a házi tennivalókra a plébánián. Isteni sugallatra éppen azt a hölgyet kértem meg a feladatra, aki akkor már nyolc éve imádkozott értem. Ismétlem, nekem erről fogalmam sem volt. Sőt, ő sem volt egészen biztos benne, hogy én vagyok az a Bruno atya, akiért imádkozik. Amikor végül lelepleződött a nagy „titok”, megfogalmazódott bennem egy gondolat. Arra kértem néhány gyereket, nem sokkal később pedig felnőtteket is, hogy imádkozzanak a környéken szolgáló papokért – éppen úgy, ahogy Lisieux-i Szent Teréznek is volt két paptestvére, akiket imádságaiban hordozott. Mivel az értem éveken keresztül imádkozó asszony szintén Lisieuxben élt, nyilvánvaló, hogy az indíttatást ő is Kis Szent Teréz példájából kapta.” A Teréz misszió célja az, hogy minden korosztály imádkozzon a papokért és a papnövendékekért. A Teréz-misszió Lisieuxben indult. A lisieux-i indulást követően a misszió hamarosan elterjedt Normandiában, később Bretagne-ban, sőt egész Franciaországban. Jelenleg húsz országban létezik – túlnyomórészt Közép-Kelet-Európában, például Horvátországban, Boszniában, Romániában, Litvániában, de Kanadában és néhány ázsiai és afrikai országban is. A magyarországi missziónak most tízezer tagja van, vagyis minden magyar papért és papnövendékért legalább három ember imádkozik. „Ám ez a misszió nem csupán emberi mű. Egy értem imádkozó asszony szívéből indult, a valódi szerzője viszont Kis Szent Teréz.” – mondja Bruno Thevenin atya.

A közösség alapítója betegsége miatt nem lehetett jelen. Levelét, melyet erre az alkalomra küldött Csillag Éva tolmácsolta. Elmélkedésének címe: Mi a helye a papnak és a Krisztusban hívőknek Isten elgondolásában és az üdvösség történetében?

Bruno atya beszédét teljes terjedelmében közöljük:

Kedves Papok, kedves Terézmissziós Tagok, kedves Barátaim!

Párizsban kényszerülök maradni a nagy éves Terézmissziós találkozó napján, de megígérem, hogy forró imával vagyok mégis Veletek ezen a napon kérve, hogy ez a baráti nap szép lelki gyümölcsöket hozzon valamennyiőtök számára. Hálásan köszönöm imáitokat és lelki áldozataitokat, amelyeket a papokért hoztatok és magamat is mindegyikőtök imájába ajánlom. Azt kívánom Magyarországnak, hogy buzgó katolikus legyen telve szeretettel. Hálám jeléül megáldalak Titeket tiszta szívemből atyai szeretettel. Bruno Thevenin apát

Mi a helye a papnak és a Krisztusban hívőknek Isten elgondolásában és az üdvösség történetében?

Isten gondolata az irgalmasság gondolata. A szeretet akaratából Isten mindöröktől fogva elhatározta, hogy olyan lényeket fog teremteni, akiket megajándékoz a létezés ajándékával. A lelki teremtményeinek – az angyaloknak és az embernek – saját végtelen szeretetének életéből akart adni.

1./ Ezért először angyalokat teremtett, spirituális lényeket. Vannak teológusok, akik azt mondják, hogy Lucifer – vagyis Fényhordozó – nem akarta elfogadni azt a kinyilatkoztatást, hogy Isten embereket fog teremteni és, hogy Ő maga is megtestesül, hogy „Testének egységébe egyesítse Isten szétszórt népét” Jn. Amikor a Gyermek Jézust megmutatta neki, hogy imádja, Lucifer visszautasítja gőgösen Isten tervét és azt mondja: „Non serviam –nem szolgálok egy olyan lényt, akinek emberi teste van.” És ez lett a veszte és azoké az angyaloké is, akik őt követték a gőgösségben és az engedetlenségben.

2./ És Isten megteremtette az embert és az asszonyt saját képére és hasonlatosságára. Azt akarta, hogy az asszony a férfiból jöjjön elő azért, hogy az ember szét ne válassza azt, amit Isten egybekötött. Ezért mondja Ádám a következő szavakat: „Ez már csont a csontomból, és hús az én húsomból.” Ter 2,23 és Éva lett az ő segítőtársa.

Sátán megtévesztette az asszonyt és az asszony bevonta a férjét is ebbe a tévedésbe és ez lett az ő vesztük. Akkor Isten, aki egyetlen teremtményét sem veti meg Bölcs 11,23 ígéretet tett, hogy megmenti a férfit és az asszonyt és leszármazottaikat. Mivel a bukás az asszony beleegyezésével jött, Évát megtévesztette a Gonosz, a feloldás is az Asszony engedelmességéből fog származni, Máriáéból és az ő leszármazottjától, Krisztustól.

3./A próféták mind előkészítették Jézus eljövetelét, az igaz Ábel és Izsák áldozatától kezdődően, Melkizedek kenyér és bor áldozatától, Mózesen, Dávid imáin a zsoltárokban, Izajás, aki megjövendöli az Emmanuelt, akit a Szűz fogan (Iz. 7. fejezet) a Szolga szenvedéseit (Iz. 53. fejezet ) azután Jeremiás, Ezekiel, Dánielen keresztül egészen Keresztelő Szent Jánosig. Ezek az emberek mind Jézus Szívének a nekik már megadott Szentlélek által megelőlegezett kiáradásai voltak, Isten Lelke által, aki már a teremtéskor ott lebegett a vizek felett. Ter. 1,2

4./ Akkor Isten irgalmából és Mária engedelmességéből, aki elfogadta azt a küldetést, hogy ő legyen Isten Fiának Anyja, eljött Jézus, a mi Megváltónk. Így lép be az üdvösség történetébe az új Éva, a Szent Szűz, Mária és az új Ádám, Jézus a világ üdvözítője. Isten Fia emberré lett, Betlehemben született Heródes uralkodása idején. Megszületett, élt 33 évet, szenvedett és meghalt a kereszten. Jézust, a Megváltót mindöröktől fogva akarta Isten. hogy legyőzze a Gonoszt és a bűnt a kereszt által.

Mária, Jézus áldozatában társ, a pap Szent János Anyjának lett kijelölve és rajta keresztül minden pap majd minden ember édesanyjául. Hogy ezt a keresztáldozatot a végtelenbe helyezze, Jézus megalapította halálának előestéjén az eucharisztikus áldozatot és megparancsolta apostolainak, hogy a kenyeret Testévé és a bort Vérévé változtassák, hogy közöttünk maradjon a világ végezetéig, amikor ezt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Lk. 22,19.

5./ Ezért a papok az eucharisztikus jelenlét szolgái, ahol Jézus, az Áldozat eledelül adja magát azért, hogy mindenki, aki eszi az Ő Testét és issza az Ő Vérét, annak örök élete legyen. Milyen értékes helye van a papoknak! Pap nélkül, nincs Eucharisztia, nincs isteni megbocsátás. Ezért imádkozunk a papokért, Krisztus élő képmásaiért, aki nap mint nap jelenvalóvá teszi Őt, Krisztust. A pap a legnagyobb szeretet embere Isten és az emberek szemében. Isten szemében, mert a pap szavára jön le Krisztus a földre. A szentmise alatt a pap szavai: „Ez az én testem, ez az én Vérem!” nélkül az Isten Fia nem tud közénk jönni. Isten kiszolgáltatta magát a pap jóindulatának azért, hogy közöttünk lehessen a világ végezetéig. Ez tehát a pap küldetése: Jézusnak azt az örömet szerezni, hogy az oltárra érve minden szentmisében felajánlja magát az Atyának itt és most. Íme ezért a pap az, aki a Szeretet Istenének a szeretetet adni tudja.

A pap a szeretet embere testvérei, az emberek szemében, mert ő a legkiválóbb táplálónk, Jézus testét adja eledelül a bárányoknak, ez a mennyei eledel az Életadó Isten Fiának Teste: „Aki eszi az én Testemet és issza az én Véremet, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon. „ Jn 6,54 Egy pap nélküli közösség éhen hal.

6./ És ti, a laikusok össze vagytok kapcsolva a papokkal az imádság és az áldozat által. Olyanok vagytok, mint a Szent Szűz és a szent asszonyok, mint Mária Magdolna és Cirenei Simon, az a szent maradék, akik a kereszt alatt maradtak. Ti könyörögtök a papok szentségéért, magatok szentségéért és az egész világéért. Ti vagytok a papok misszionáriusai. Különlegesen értékes helyetek van az Egyházban, nincs pap a hívők bizalommal áldozatot hozó könyörgő imája nélkül. Ne felejtsük el Szent Teréz szavait, melyeket Céline nővérének írt, amikor még csak 19 éves volt:

„ A világ mindenség Teremtője egy szegény kis lélek imájára vár, hogy megmentse a többi lelket, akiket vérének árán váltott meg…. Íme Jézus szavai” Emeljétek fel szemeteket és lássátok!” Lássátok, hogy a mennyben vannak üres helyek, nektek kell ezeket betölteni, ti vagytok az én Mózeseim, akik a hegyen imádkoznak, kérjétek, hogy küldjek munkásokat és küldeni fogok, csak egy imát várok, egy szívből jövő sóhajtást!…” majd később: „A mi kármelita küldetésünk (vagy Terézmissziós küldetésünk) az, hogy evangelizáló munkásokat esdjünk ki, akik a lelkek sokaságát fogják megmenteni akiknek anyja leszünk….” 1892. aug. 15. 135. levél

Vagyis, ha betegek vagytok, ajánljátok fel szenvedéseiteket Jézus szenvedéseihez a papok megszentelődéséért.
Ha idős valaki köztetek, ajánljátok fel a testi, értelmi képességeitek elvesztése miatti fájdalmat mint az alázat áldozatát Jézusé mellé, aki szelíd és alázatos szívű.
Ha családapa vagy és keményen dolgozol a családodért, gondolj Szent Józsefre, aki Jézussal dolgozott Názáretben.
Ha családanya vagy, gondolj a Szűzanyára, aki Jézusnak és Józsefnek főzött, aki szegényes háztartását vezette, miközben a szívében a végtelen lakott.
Ha nagymama vagy, gondolj Szent Annára, akinek az az öröm adatott, hogy az unokája „az emberek fiai között a legszebb” volt, és akinek testi vonásai talán éppen rá hasonlítottak.
Ha gyerek vagy, gondolj Jézus szavaira: „Isten Országa az olyanoké, mint ti vagytok” és ajánljátok fel azt a befejezetlen állapotot, amíg várjátok, hogy már felnőttek legyetek. Gondoljatok a zsoltár szavaira is: „A Te dicsőségedet, Uram kisdedek és csecsemők ajkán zengik, ellenségeid és lázadóid ellen.” 8 zs. 3. Gondoljatok a Szent Szűz szavaira, amiket Pontmainben mondott a látnok gyerekeknek, Franciaországban: „Imádkozzatok, gyermekeim az én Fiam hagyja magát megérinteni. Isten rövid idő múlva meghallgatja kéréseiteket.”

Mindnyájan, akik itt vagytok, legyetek egyek a Terézmisszió ölelésében Isten dicsőségére, a papok és a hívek üdvösségére! Ámen.

A konferencia beszédet követően Bosák Nándor nyugalmazott püspök úr mutatott be ünnepi szentmisét, a jelenlévő papokkal együtt. Homíliájában arról a közös pontról beszélt, amely a szent főangyalok és a Teréz Misszió szolgálatában felfedezhető, ez pedig a szolidaritás. A kölcsönös segítségvállalás abban a teljes értelemben vehető, ahogyan Isten megalkotta a világot, ahol a részek összekapcsolódnak és egy egészet alkotnak. Egymásra vannak utalva, ezért a szolgálatok is egymás javára vannak. Nagy Szent Gergely pápa szavait idézte: „Tudnunk kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb üzeneteket adnak át, főangyaloknak.” Attól függően, hogy Isten milyen szolgálatot bíz rájuk, neveik jelölik ezt a feladatot. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”. Isten tehát gondoskodik rólunk és angyalokat állít mellénk, hogy a sötétség elleni harcban mellettünk legyenek, hogy Isten ránk vonatkozó tervét felismerjük, és sebeinkben gyógyulást találjunk. A Teréz Misszió tagjai is ezt a szolgálatot végzik, amikor a papok és szerzetesek mellé állnak imádságaikkal és áldozataikkal – zárta elmélkedését a főpásztor.

A szentmisét követő agapé, szeretet vendégség alkalmat adott a beszélgetésre és kötetlen együttlétre, gondolatok és tapasztalatok cseréjére. A katolikus iskola aulája megtelt a vendégekkel, s igazolódott, hogy sok jó ember fér meg egymás mellett. A hálás tekintetek, a segítő útbaigazítások, a figyelmesség apró és nagy jelei árulkodtak arról, kik is találkoztak ezen a napon Egyeken. Olyanok, akik nem csak ma vették a fáradtságot, hogy messzi helyekről útra keljenek, hanem naponta készek a hivatásokért tenni, azokat támogatni. Közben a templomban csendes szentségimádásra kaptunk lehetőséget. Többen az ebédjükről is lemondtak, hogy ott időzzenek a Szentségi Jézus előtt.

Délután folytatva a programot Magyarszékről, Petra kármelita nővér személyes hangvételű tanúságtétele vonzotta a figyelmet. Hiteles, csöndben megszületett szavai alatt a templomban is tapintható volt a csönd, Isten jelenléte. Szerzetei hivatásának indulását így mondta el: Nem úgy nőttem fel, hogy szerzetesnek készültem. Családot szerettem volna, egy elkötelezett keresztény férjet és 4-5 gyereket. A szakmák közül pedig a gyógypedagógia vonzott, mert az értelmi sérült embereken keresztül ismertem meg leginkább Isten ingyenes szeretetét, hogy mit jelent úgy szeretni, hogy nem várok viszonzást. Úgy tűnt, szépen alakul az életem ebbe az irányba, de 1997. márc. 27-én a feje tetejére állt bennem a világ. Nagycsütörtök volt, krizmaszentelő mise a debreceni székesegyházban. Az egyházmegye legtöbb papja ott volt a szentélyben, a püspök atyával együtt. Sokukat személyesen is ismertem. A fiatalok közül többekkel szinte baráti volt a kapcsolatom. A kispapokkal – akik szintén mind ott voltak – ugyanígy. És amikor az atyák megújították az ígéreteiket a püspöküknek, vagyis az ő személyén át Krisztusnak, az úgy ért, mint egy földrengés. Mi történik itt? Ki ez az Isten? Ezek az emberek normálisak, ismerem őket. Nem őrültek, nem fanatikusok, ugyanolyanok, mint én vagy bárki más… Hogy kérhet tőlük az Isten olyat, hogy mindent Neki adjanak? Az életüket, a jövőjüket, az erejüket, … mindent! Ki az Isten? És ki az ember, aki képes arra, hogy Istennek adja az életét úgy, hogy fogalma sincs, hogy mit fog kérni tőle?!

A szerzetesi életre hívó szó meghallásában neki a papok segítettek. Tudtukon kívül. Nem a szavaikkal, hanem a példájukkal, a létükkel, az önátadásukkal. Azzal, hogy igent mondtak a saját hivatásukra.

Mit tehet kármelita nővérként a papokért – tette fel a kérdést Petra nővér. Felajánlhatja a munkát, amely nem midig olyan, amihez kedve van. Felajánlom azokért a papokért, akik olyan szolgálati helyet kaptak, ahol nem érzi jól magukat, ahol túl sok a teher vagy ahol nem tudnak kibontakozni. Másik lehetőség a zsolozsma és a személyes ima felajánlása. Azokért a papokért, akik egyedül kénytelenek végezni, amely nem csak személyes ima, de az Egyház közös imádsága. Kitért arra a szép gyakorlatra, ami Egyeken tapasztalható, ahol a pap és a hívek együtt is imádkozzák a zsolozsmát. 1937-ben még a rendek szétszóratása előtt szövetséget kötött a Pécsi Kármel és a Szegedi Szeminárium: minden nővér elkezdett imádkozni egy-egy papnövendékért. A kommunizmus alatt csendesen folytatódott ez a kitartó ima. 2006-ban viszont újra szerveződött, mert annyian keresték meg őket, hogy imádságaikkal kísérjék a papokat és kispapokat. Ennek az ima-szövetségnek Petra nővér lett a felelőse. A Magyarszéki Kármel szívesen fogadja a papokat csendes napokra, személyesen kísért lelkigyakorlatokra. Lehetőség van arra, hogy elcsendesedjenek, feltöltődjenek.

Sok pap van sajnos, aki megfáradt, vagy megtört nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, hitében is. Nem szabad ezen megbotránkoznunk! A sátán azt támadja legjobban, aki rá a legveszélyesebb. A papjaink a szentségek kiszolgáltatói, a legeslegszebb hivatást kapták Istentől. A szavukra a kezeik közé érkezik az oltáron az Isten, a bűnök eltöröltetnek – ez fölmérhetetlen ajándék nekünk és óriási veszteség a gonosznak. Persze hogy vadászik rájuk és boldog, ha elbuktathatja őket. De Isten soha nem fordul el tőlük sem, mint ahogy tőlünk sem. Péter apostol még el sem kezdte a szolgálatát, épp csak rá bízta az Úr a feladatot, és máris megtagadta Őt. Soha, egyikünk sem veszett ügy – bármi történik is, bármilyen bűnünk is van. Isten tárt karokkal vár minden tékozló fiára. Sokat, nagyon sokat kell imádkoznunk, böjtölnünk a papjainkért, hogy ha elcsúsztak, vissza tudjanak térni a saját útjukra. És minden az imádsággal kezdődik, az alázatos leborulással.

Végezetül arról szólt, nem szabad, hogy kivesszen szívünkből a keresztény öröm. Öröm! – a feltámadás miatt legalább. Már meg vagyunk váltva, Krisztus már győzött. Futó Karcsi bácsi, sokak lelkivezetője mondta: „Keresztény emberként nincs jogod nem örülni!” Bátor, hitvalló hívek, mosolygós hívek jelentik a papok erős hátterét.

Három órától az egyeki Irgalmasság Oltára előtt, Szent II. János Pál pápa és Szent Fausztina ereklyéi előtt közösen végeztük el énekelve az Irgalmasság Rózsafüzérét. Sokan először hallották énekelve, de hamar az egész közösség együtt imádkozta. Horvát István plébános úr, így írt erről a nap végén: Egész hazáig emlegettük a gyönyörű templomotokat a szép énekeket, főleg az Irgalmasság Rózsafüzérének lélekemelő énekét.

A találkozó végén a szentek ereklyéivel történő személyenkénti áldással és a kármelita skapuláré feladásával ért véget a lélekemelő találkozó. A 11-ik Teréz Missziós Találkozó végén Csillag Éva az egész közösség nevében köszönte meg Holló Magdolnának az eddigi évek áldozatos munkáját, aki eddig összefogta, koordinálta és szervezte a közösség magyarországi eseményeit.

Papp László plébános

Fotó: Papp Ágoston