Tárkányi-díj hetedszer

Hetedik alkalommal került kiosztásra az Egyeki Szent József plébánia által alapított kitüntetés. A házigazda, Papp László atya, a Tárkányi díj megalapításával is köszönetét kívánta kinyilvánítani a közösséget példamutató módon szolgáló, hitéletét tanúságtevő módon élő testvéreink felé. Így is segítve a példaképállítást, szentségi életét a többiek számára követhető módon élő testvérek elismerésével a mintaadást. A közösség apraja-nagyja szeretettel készülődött, s sürgölődött a közösségi teremben 2019.01.01. délutánján 16 órakor.

Az ünnepi műsort profizmussal vezető egyetemistánk, Farkas Réka konferálta fel az Egyeki Szent János Katolikus iskola növendékeit. Nagy Cintia szelíd, tiszta énekével egy moldvai népéneket énekelt, ezzel köszöntve a szűzanya Istenanyaságának ünnepét is. Novák Anna, Vitéz Zsófi, Nagy Nikolett bemutatták, felolvasták a kitüntetettek életútját. Farkas Áron és Ivancsó Máté János a karácsonyi kisded jászlához invitálták a jelenlévőket kedves énekkettősükkel. A műsor csúcspontja volt Réka énekes, székely újévi köszöntője.

A kitüntetettek hozzátartozói és hittestvérei zsúfolásig telt házban ünnepelhettek együtt.

Fíliánk, Újszentmargita kitüntetettje Borsos János József pálos szerzetes atya.

Borsos János néven, Polgáron született 1937. szeptember 21-én. 1961. június 18-án, az egri bazilikában szentelték pappá. Első kápláni helye Egyek lett, majd néhány év múlva Újszentmargitára helyezték, ahol karácsonykor már ácsolták a tetőt. Újszentmargita annyira elhagyatott és szegény falu volt, hogy az egyházmegyében nem volt már pap, aki elfogadta volna ezt a helyet.  Azzal küldte oda a főpásztor, hogy hagyja összedőlni a tragikus helyzetbe került templomot, mert „annak a néhány öregasszonynak” elég lesz, ha a plébániaépületben kialakít egy kápolnát. Valóban, a templom teteje be volt szakadva, galambok, csókák fészkeltek alatta.  „Édesanyám mikor meglátta, azt mondta, jaj, kisfiam, inkább a Tiszának menjél, mint ide…”- idézi fel újszentmargitai emlékeit János atya, aki tizennyolc évi plébánossága alatt kívül-belül teljesen felújította Isten házát és a paplakot e szolgálati helyén. Nagyon megfogta a pálos rend lelkisége és magyar alapítása, szíve mélyén megérezte, hogy a Jóisten a pálos szerzetesi életre hívja. 1957-ben jelölt lett, majd a noviciátus után – melyben a József nevet kapta, az Úr Jézus nevelőatyja után –, 1960-ban letette az első fogadalmát.2002. június 1-ével a pálos rend generálisa kinevezte József atyát a magyar rendtartomány tartományfőnökévé: „Az egykori lelkigyakorlaton megfogalmazódott gondolattal vettem át a tartomány vezetését: Isten iránti szeretetből áldozattá válni a magyar bűnösökért. Amíg a világban élő emberek dolgoznak, fáradoznak a munkájukban, családjukban, és talán kevesebb idejük jut az imádságra, vagy nem tudnak, nem akarnak imádkozni, mi képviselni akarjuk őket imádságunkban az Úristen előtt. Meggyőződésem, hogy az imádság az egyetlen, mind egyéni, mind közösségi szinten, amely képessé tesz az igazi belső megújulásra. Lelki megújulás nélkül pedig semmi másban nem remélhetünk megújulást.”

Egyek kitüntetettje Özv. Herbák Kálmánné helyi kántor.

„Herbák Kálmánné Kovács Mária 1957.május 6-án született Egyeken. A szentmise zenei kíséretében teljesített szolgálatot ifjú kora óta. Már 14 évesen harmóniumon játszott, ünnepivé és magasztossá téve játékával minden vasárnapi istentiszteletet. 2006 szeptemberében megszerezte a kántori képesítést, Egerben. Gyermekkori álma teljesedett be ezzel: Képzett kántorként szolgálhatott az Isten házában, napi munkája mellett. 30 hosszú évet dolgozott a Medicorban, azután pedig 10 szép esztendőt töltött el az Idősek Napközi Otthonában. Szíve minden melegével igyekezett ápolni, segíteni az ott élőket, s becsempészni közéjük Isten szeretetét. 2017-ben nyugdíjba vonult, azóta még buzgóbban végzi közösségi feladatait. Tevékenyen vesz részt a helyi karitász csoport életében, állandó, kitartó és gondos segítő a templom takarításában. Minden feladatot szívesen végez, mely a közösség életében éppen aktuális. Nélkülözhetetlen az ő jóra való készsége.”

Posztumusz díj is kiosztásra került, Molnár Gyuláné Pásztor Margit néni hozzátartozói, az ő szerető, népes családja vehették át a kitüntetést.

„Molnár Gyuláné Pásztor Margit 1924. 04.28-án született Egyeken, egyszerű földműves család harmadik gyermekeként. Még a 14 évet sem töltötte be, amikor summásként, marokszedőként kemény fizikai munkát végezve vette ki részét a család többi tagjával együtt a kenyérkeresetből.  Molnár Gyulával 1947. október 11-én kötött szentségi házasságot. Három gyermekkel ajándékozta meg őket a Jóisten, Imre, Gyula és Katalin. Minden teher, ami a gyermekneveléssel és a háztartás vezetésével együtt járt az Ő erős vállán nyugodott. A gyerekek és majdan az unokák katolikus nevelésében is fontos részt vállalt. Ő apostolkodott az unokák elsőáldozása és bérmálása felett és az oltári szolgálatból is az ő segítségével vették ki a részüket. Az egyházközségen belül, rendszeresen kivette részét a közösségi szolgálatból. A templomdíszítést különösen szívügyének tekintette. Szabadidejében hímzéssel is foglalkozott, a mai napig láthatóak az oltáron, mellékoltáron azok a hímzett oltárterítők, melyek az ő keze munkáját dicsérik. Tagja volt a rózsafüzér társulatnak is. Sokat imádkozott a gyermekeiért, unokáiért, dédunokáiért, nélkülözőkért, betegekért. 2011. 03. 14-én tért meg a mennyei hazába, onnan segíti övéit közbenjáró imáival.”

Jelen volt rendezvényünkön Csetneki Csaba, Újszentmargita polgármestere is, aki szeretettel invitálta közösségünk minden tagját arra az ünnepségsorozatra, melyet településük 1010 éves fennállásának alkalmából rendeznek a 2019. évben. Elénk tárta a település nyomdakész kiadványát is, mely az 1010 év történetét hivatott bemutatni. Polgármester úr személyesen vehette át Borsos atya ajándékát, a katolikusságuk hatszáz évét bemutató vaskos kiadványt.

Egyeknek egy különlegességet, a Fekete Madonna másolatát, egy olajnyomatot ajándékozott, s az Ő oltalmába ajánlotta közösségünket.

A szeretetvendégség igazi népünnepély volt, ahol jó volt ott és otthon lenni.

Farkas Éva

Fotó: Papp Ágoston