Tárkányi Béla emlékérem díjazottjai 2023-ban
Az egyházközség köszönetét kívánja kifejezni a közösséget példamutatóan szolgáló, hitéletüket tanúságtevő módon élő kitüntetetteknek. A 2012-ben alapított díjak idén 2023. februárban 11. alkalommal kerültek átadásra.
Az egyeki Szent József Plébánia képviselő-testületének választása alapján 2023. év február havában a Tárkányi Béla-emlékérem díjazottja: Papp László – volt egyeki plébános.
„Papp László atya 1978 májusában Újfehértón született katolikus családba, harmadik gyermekként. Már kicsi korában látszott, hogy a hit, a vallás fontos szerepet tölt be életében. Talán 4 éves lehetett, amikor közölte: pap lesz. Ennek elérésében fontos szerepe volt annak, hogy a család minden vasárnap templomba ment, sőt, amikor lehetősége volt, egymaga ment litániákra, áhítatokra.
Középiskolai tanulmányait a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumban végezte, majd az egri papnevelő intézetben tanult tovább.
Ott jó közösségi emberként számíthattak rá. Kulturális alkalmakat szervezett, a szeminárium újságjába írt, rajzolt, később szerkesztője, vezetője lett. Riportműsorokat, interjúkat készített. Már akkor is szerette a színházat és a filmeket. Ez a kikapcsolódása mai napig megvan.
4 testvérével jó kapcsolatot ápol, legközelebb hozzá öccse, Ágoston áll, akivel sok mindenben hasonlítanak egymáshoz.
Lételeme az ima, a liturgia, a precíz munkavégzés és a humor. Talán kevesen tudják róla, de szabadidejében szívesen fest, rajzol, olvas és kirándul.
Papi hivatásának eddigi állomásai a következők voltak:
Szentelték: Debrecen, 2002. jún. 13.
Káplán: Rakamaz, 2002-2003
Polgár, 2003-2006
Debrecen Szent Család, 2006-2010
Hittanár: Szent József Gim. Debrecen, 2006-2010
Plébános: Egyek, 2010-től
Egyekre 2010. augusztus 1-jén helyezte Bosák Nándor püspök atya, ez volt az első plébánosi kinevezése. Ekkor megkezdte itt, Tiszacsegén, Újszentmargitán és akkor még Folyáson is papi szolgálatát.
Kitartó, fáradhatatlan, lelkes, lelkesítő, igényes, maximalista…. ezek a szavak jellemzik leginkább a munkához, vagy inkább hivatásához való hozzáállását.
A laudáció írásakor döbbentem rá, hogy szinte felsorolni is hosszú, s biztos, hogy hiánytalanul lehetetlen is, mi mindent végzett el, alakított, szebbített s jobbított Egyeken, a tárgyakon, épületeken, és főleg a szíveinkben, a lelkünkben Laci atya.
Az itt töltött 12 év sok-sok eredménye közül a legfontosabbakat említem csak.
Igényessége, a szép iránti mély elkötelezettségének eredménye a templombelső, később a toronylépcső és a plébánia épületének teljes felújítása. Össze sem lehet hasonlítani a megelőző és az elért állapotokat. Pályázatok írása, a megfelelő szakemberek kiválasztása, a munkafolyamat gondos figyelemmel kísérésének eredménye a ma is látható állapota ezen épületeknek. Itt említeném meg a Kálváriás temető rendbetételét, a stációk felújítását is. Meg kell említeni az orgona felújítását, és a most használatban lévő orgona beszerzését is. A templomban használatos liturgikus kellékek méltóságának megőrzésére, helyreállítására mindig nagy gondot fordított. A kelyhek, a Szűzanya szobor koronája és a monstrancia aranyoztatása, az oltárterítők, miseruhák és minden más liturgikus tárgy jó kezekben voltak általa.
Munkája során mindig számított és számíthatott a képviselő testület tagjaira, akiket nagy gonddal választott ki, s szeretettel odafigyelve ránk tudtunk eredményes közös munkát végezni. Az Élő víz kiadványt heti rendszerességgel szerkesztette, aktuális információkat, lelki segítséget adva ezzel nekünk hétről hétre.
2013-ban hatalmas szerepe volt abban, hogy oktatási intézményeink egyházi fenntartás alá kerültek, s megindította, motorként hajtotta a hitélet minél magasabb szintű, lelkekig hatoló folyamatát. Tanári lelkinapok, tanári hangversenyek, közös passió éneklések, az osztálymisék, nyári oratóriumok, adventi gyertyagyújtások és nagyböjti projektek, igepogácsa sütése, énekes iskola beindítása, a gödöllői szkólatáboron való részvétel, a házszentelések, közös tanári disznótor… csak néhány szép közös emlék.
A sok-sok elsőáldozó, bérmálkozó, felavatott és lelkesen szolgáló ministráns, imádkozó gyermek is mind annak bizonyítéka, hogy hitelesen tudja átadni, s megmutatni, hogy Isten valóban szeret minket, s Vele lenni a legjobb.
A fiatalok, a gyerekek is mind szeretik őt. Humora, intelligenciája, szervezőkészsége, fantáziája közeli barátságokat, helyes kapcsolatformákat alakított ki bennük. Az általa szervezett hittan táborok, oratóriumok, ministráns találkozók, családi napok, az ifi klub, felnőttekkel előadott betlehemes pásztorjáték, mind-mind ékes bizonyítékai ennek. Ezekre mindannyian hálás szívvel emlékszünk.
– Egyeki papsága alatt sikerült felnőtt férfiakat is megszólítania, s többük, mint például Tóth István, Tóth Zoltán, Szincsák Sándor és Papp Ágoston az ő segítségével akolitusok lettek, s végezhetik az oltár körüli szolgálatot. A szentmiséken, szentségimádásokon, keresztutak vezetésében segítették munkáját.
– Különösen odafigyelt a ministránsok csapatára. Jól összefogva őket, megtanította nekik az oltár körüli szolgálat minden elemét, precizitást, méltóságot, fegyelmet várt el tőlük, de emellett jó és mély baráti kapcsolatok szövődtek a csapatban. Vezetőjük Bencsik Dániel tavaly a szintén Laci atya által alapított Brenner János ministráns díjban részesült.
Nemcsak az intézmények dolgozói, tanulói, az egyházi munkatársak, de egyházközségünk minden tagja rengeteg lelki programot kapott tőle, s általa. Csak felsorolásként néhány példa:
– Móra estek
– Ima iskola, a Kereszt-kérdések
– Szentségimádás iskolájának alkalmai
– Nagyszerű előadásokat hallhattunk például Barsi Balázs atya, Radics Dávid atya, Fábry Kornél atya, a gödöllői premontrei rend kedves tagjai, Piusz atya, a Juventutem Magyarországi tagja, Kiss Bertalan, Budai László úr, a püspök atya, Bökő Péter atya és még sok nagyszerű ember tolmácsolásában.
– Évente lehetőségünk volt a munkatársak lelki napján részt venni.
– Május 1-jén, munkás Szent József ünnepén templombúcsút és vidám, játékos családi napot szervezett.
– Sok-sok zarándoklaton is ott lehettünk a szervezésében mind Magyarország híres kegyhelyein, de például Olaszországban, olasz szentek nyomában, Rómában, Assisiben, Norcia-ban, Csíksomlyón, Krakkóban, ahonnan elhozhattuk Szent Fausztina és Szent II. János Pál pápa ereklyéit, amik azóta is itt vannak velünk. Rendszeressé vált péntek délután, az irgalmasság órájában az Isteni Irgalmasság rózsafüzérének énekes végzése.
– Egyházközösségünk fejlődése érdekében elindította a Süveges Gergő és munkatársai által vezetett NCD állapotfelmérést és közösségfejlesztést.
– 2018-ban Egyekről Egyekre című jubileumi előadás-sorozatot indított, ahol a korábban Egyeken szolgált, ill. egyekiek által kiimádkozott, itt született papok osztották meg kilenc hónapon át tapasztalataikat, élményeiket. Ezek és minden más előadás, alkalom teltházas érdeklődésű volt.
– A Verbita missziós rend tagjait is vendégül láthattuk, akik itt töltöttek velünk néhány napot, jókedvük, szeretetük mély nyomot hagyott bennünk, itt hagyva Krisztus szeretetének örömét.
– A Juventutem Magyarország zsolozsmás táborának is helyszínt biztosított a plébánia.
– A vacsora fehérben elnevezésű est egyeki meghonosítása is az ő nevéhez fűződik. Egy meleg nyári estén fehérbe öltözve, vidáman együtt lenni, Isten dicsőségére sokunk számára felejthetetlen emlékek.
– Általa ismerték meg sokan a természetes családtervezés módszerét, a Billings módszert, amiről a Lukács házaspár beszélt itt Egyeken először, s mostanra már 2 Billings oktatóval is büszkélkedhet Egyek megannyi Billings-babával együtt.
– A Szent Ferenc Karitász csoport is új lendületet kapott. Mónika, az új vezetőnk és a lelkes kis csapat töretlenül végzi segítő munkáját. Több alkalommal is megszervezésre került a jótékonysági karitász-bál, melynek bevétele szintén a rászoruló testvérek életét segítette.
Útjára indult 2018-ban majd 2022-ben egy újabb vándorbölcső, mely azóta már sok-sok gyermek első néhány hetében volt ringató, meleg fekhely Isten életre szóló szeretetének első állomásaként.
2017-ben egy éven át készültünk a következő évi jubileumra. 2018-ban, plébániánk 250, templomunk 200 éves évfordulóját rengeteg programmal ünnepeltük. Ebben az évben adta ki a Lelkeket keressetek című kiadványt, indította útjára Szent József vándorszobrát is. Ekkor indult el a Szent József Plébánia új honlapja is, Papp Ágoston munkájának segítségével.
Ebben az évben jelentette meg az Egyeki Énekes Népzsolozsmák című kiadványt, ami már a plébániai közösség tudását és élő gyakorlatát közvetíti. Kiadta az Egyeki arcképcsarnok című könyvet, amelyben egyházközségünk tagjai mutatkoztak be.
Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy kiváló kapcsolatot ápolt a helyi önkormányzattal, polgármester úrral. Ennek is számos kedvező eredménye volt az évek alatt.
„A liturgiával való kapcsolatban dől el a hitnek és az egyháznak a jövője.” XVI. Benedek pápától származik ez az idézet, melynek igazságát s nagyszerűségét mi a mindennapokban átélhettük Laci atya szentmiséin. Számára a szentmise csúcs és forrás, bemutatásakor csak a tökéletesség a megengedett, s itt töltött 12 éve alatt a legnagyobb ajándékok ezek voltak.
Méltósággal, csak Istenre figyelve bemutatott szentmiséi, az ezeken énekelt gregorián énekek, a közösen énekelt zsolozsmák, a roráték, az azt követő laudesek, a közös rózsafüzér imádságok, a nagyheti szertartások olyan ajándékok, amik felejthetetlenek, s kitörölhetetlenek lelkeinkből, amiknek azt köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk. A liturgiával kapcsolatban nem enged semmiféle engedményt, azt bemutatni csak tökéletesen lehet, s nekünk ez segített közelebb kerülni Istenhez, megszeretnünk Krisztus egyházát.
Az általa 2013-ban alapított Tárkányi díjnak Papp László atya a 11. kitüntetettje. Szívből gratulálunk, hálás szívvel köszönjük meg értünk nagy szeretettel végzett áldozatos munkáját, s további életére Isten bőséges áldását kérjük. Kívánjuk, hogy kapcsolata az egyeki közösséggel maradjon meg, maradjon élő! Rajtunk nem múlik!”
írta Aranyné Szalai Tünde.
Az egyeki Szent József Plébánia képviselő-testületének választása alapján 2023. év február havában a Tárkányi Béla-emlékérem posztumusz díjazottja: néhai Hegyiné Bódi Katalin
„Bódi Katalin 1959. január 20-án született szülei első gyermekeként. Édesapja Bódi Kálmán és édesanyja Domán Róza nagy örömmel fogadták házasságuk első gyümölcsét, s féltő szeretettel nevelték. Később még egy ajándékot kaptak s Katalin pedig egy szerető lánytestvért, Zsuzsanna húgát. Féltő szeretettel, legjobb tudások szerint, istenfélelemre, jó katolikusnak nevelték a lányaikat, akik növekedtek, gyarapodtak testben és lélekben, szeretetben és bölcsességben. Jó katolikusként, a megfelelő módon és időben részesültek a megfelelő szentségekben. Katalin hitét buzgón gyakorolta, szeretettel és örömmel járt a szülői házhoz közeli istenházába. Nyitott szívvel és füllel vett részt a vasár- és ünnepnapi miséken, szerette a Szűzanyát, s gyakran imádkozta a rózsafüzért. Hitét iskolás, középiskolás évei alatt is megtartotta, buzgósága töretlen maradt. Nem volt ez másként életének későbbi szakaszában sem.
1981-ben kötött szentségi házasságot Hegyi Lajossal. Férje is örömmel tapasztalta és támogatta Katalin mély hitét, s közös volt a kívánságuk, hogy gyermekeiket is e hitben neveljék. Meg is kapták az áldást ehhez az elhatározásukhoz, hiszen hamarosan megszülettek fiaik, Krisztián, majd Gergő, akik anyjuk példájára, apjuk örömére, ugyanúgy részesültek a koruk, bölcsességük szerinti szentségekben. Az már külön kegyelem volt, hogy a gyermekek szíve és értelme nyiladozása során az oltár körüli szolgálatot is vállalták, szeretettel ministráltak. Anyjuk nem kis örömére, aki akkor már szintén az oltár körül vállalt plusz feladatokat lektorként.
Katalin minden munkavégzésére a precízség, pontosság, lelkiismeretesség, tisztaság volt jellemző. Legyen az a családban, templomban, óvodában, könyvtárban vagy irodában végzett feladat, mindenben a maximalizmus volt a sajátja, semmit nem adott ki a kezéből, ami nem volt legjobb tudása szerinti tökéletes. Nagyon szerette a szépet, a tisztát, ízléseset, igényest. Ilyen volt ő, s ilyen a közvetlen környezete is.
Jó volt a közelében lenni. Nyugalmat és kedvességet árasztott. Ezért is szerették megbízott hitoktatóként a rábízott gyerekek is. Egyszerűen, szeretettel, hitelesen tudta átadni nekik Krisztus szeretetét.
Gáspár Mátyás atya figyelt föl erre a képességére, s kérte, hogy a gyerekek hitoktatását vállalja el. Az egyházmegyei hitoktatóképzőbe is járt, hétvégéit áldozva e feladat mind nemesebb, tudatosabb, szakszerűbb szolgálatáért. Nem csak oktatta a hittant, de a hitélet gyakorlásában is vezette a fiatalokat: gyalogos zarándoklatokon, „COR” (ejtsd Kor) hétvégén volt kísérő, segítő. Zarándok utakon is hűségesen és jó közösségi, egyházközösségi tagként példamutatóan részt vett. Igényelte a lelki táplálékot is, ezért is végezte el a coursillót, s kísérte szerető biztatással számos hittestvérét ugyanezen az úton a leveleiben adott szívvel teli, szerető buzdításával.
Ha kellett, a cipője koptatását sem sajnálta szeretett templomáért: Társával együtt felkötötte a szentképpel és nyugtával telt tarisznyát. bekopogtak az Újtelep minden házába, s gyűjtötték az adományt a tető felújítására. Kaptak hideget is, meleget is, de a tetőre való nagy része mégis összegyűlt közben. Az egyházközség szorgalmas, hithű tagja, aki példamutató módon gyakorolta hitét és apostolkodott szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. Támogatta az egyházat kétkezi és adakozó szeretetével is. Nem volt olyan rendezvény, agapé, ahol az ő tevékenységének ne lett volna gyümölcse: finomakat sütött, jól főzött, s mindig rögtön és szeretettel adott. Szeretetére jellemző, hogy amikor a hittestvére az egyik süteménye receptjét kérte, személyesen vitte el Gergő fiával együtt, és még mintát is, azaz egy adag kész süteményt is mellé.
„Szerette az igazságot, s gyűlölte, de legalábbis nagyon nehezen viselte a hazugságot.”
Betegsége vetett véget ennek csodás emberi pályafutásnak, melyet türelemmel és alázattal hordozott. Hitében meg nem rendült, fájdalmában is azokhoz fordult, akiket nagyon szeretett: a Szűzanyához és Jézushoz küldte fohászait. Betegágyához érte és vele imádkozni érkezett testvérét is halk sóhajokkal, de türelemmel és szeretettel fogadta.
Nagy fájdalmaitól 2008. szeptember 23-án bekövetkezett halála szabadította meg, szentségekkel megerősítve távozott. Az egyház egy csendes, halk, szerető, tevékeny és hiteles testvért veszített, de hisszük, hogy odafenn nyertünk egy tiszta kis csillagot, s egy buzgó pártfogót. Köszönöm, hogy a barátod lehetek!”– eképp foglalta össze Katalin értékes földi életét Farkas Éva.
Az újszentmargitai egyházközség képviselő-testületének javaslata alapján 2023. év február havában a Tárkányi Béla-emlékérem díjazottja: Bari Józsefné Szuromi Ilona
„1950. január 28-án született Újszentmargitán. Szülei egyszerű dolgos emberek, vallásosan nevelték 3 gyermeküket. Ilonka már kisiskolás korában is rendszeresen járt templomba, részt vett a szentmiséken és a hittan órákon. A gimnáziumot Hajdúnánáson végezte el, ezután munkába állt és nyugdíjazásáig dolgozott bérelszámolóként. Bödönháti és később Újszentmargitai munkahelyein mindig szívesen segített az embereknek ügyes bajos dolgaiknak elintézésében. A nyugdíjazással és egyéb ügyintézési feladatokban számíthattak rá a hozzá forduló emberek. Az emberek megbecsülését jelzi, hogy 1990-ben önkormányzati képviselőnek is megválasztották saját falujában.
1969-ben házasságot kötött Bari Józseffel, aki szintén Újszentmargitán nevelkedett. Házasságukból 2 leánygyermek született, Anikó és Szilvia. Lányaikat igyekeztek vallási meggyőződésük szerint jóra, becsületességre nevelni. Kisiskolás korukban hittanra jártak és a szentmiséken ministráns szolgálatban is részt vettek. Gyermekeik is dolgos, emberszerető, segítőkész, megbecsült tagjaivá váltak közösségeiknek. Anikó házasságából a Jóisten két leányunokával ajándékozta meg őket. Szilvia lányuk külföldön él.
Ilonka férje 2021 tavaszán súlyosan megbetegedett, felesége nagy szeretettel és odafigyeléssel gondozta őt betegsége alatt, egészen haláláig. Már korábban is részt vett betegápolásban, édesanyját hat éven keresztül saját otthonába magához véve ápolta, gondozta. Amikor nem tudott részt venni a szentmisén akkor is sokat imádkozott, rádióban, tévében közvetített szentmiséket nézett és hallgatott.
Mindig vágyakozott arra, hogy a Jóisten közelében érezhesse magát. Hitéből merített erőt áldozatos, sokszor kimerítő betegápolási feladataihoz.
Mai napig sokat imádkozik, tagja a helyi Rózsafűzér Társulatnak és a Szent László imacsoportnak egyaránt. Korábban részt vett egyházi zarándoklatokon, amikor teheti részt vesz a templom takarításában is. Az egyházat rendszeresen adományokkal támogatja.
Kéri a Jóistent, tartsa meg őt hitében.”
Az Újszentmargitai egyházi képviselő testület tagjai jószívvel ajánlják Ilonát a Tárkányi Béla emlékérem kitüntetettjeinek tagjai közé.
Az tiszacsegei egyházközség képviselő-testületének javaslata alapján 2023. év február havában a Tárkányi Béla-emlékérem díjazottja: Petrik Imre
Petrik Imre 1952-ben született a felvidéki Buzita községben. Vallásos családban nevelkedett. Amióta csak emlékszik rá, édesapja kurátor volt a templomban. Így ő is a templom és a plébánia árnyékában nőtt fel.
1973-ban házasodott meg. Két gyermekkel és négy drága unokával áldotta meg őt az Úr. Gyermekei már 50 felé járnak, unokái pedig huszonévesek.
Édesapja halála után, 1998-tól ő is kurátori teendőket látott el a 12 tagú templom tanács élén.
Ízületi bántalmai enyhülése reményében termálvíz közelébe költözött: Tiszacsegén talált új otthonra. Jelenleg a helyi egyházközség aktív tagja és ugyancsak jelentősen kiveszi részét a csegei kulturális tevékenységből is.
A szentmiséken rendszeresen felolvas. A különböző szertartásokon – nemcsak lakóhelyén, hanem Egyeken és Újszentmargitán is – részt vesz.
Köszönjük a díjazottaknak a példamutató szolgálatukat, szeretettel gratulálunk a méltón megérdemelt elismeréshez!
