Szent Józseffel keltek útra a nagyapák

Zarándoklat Egyekről és Tiszacsegéről

Szent Józsefet úgy is említik, mint a „hallgató szent”, akinek egyetlen szavát sem őrizte meg a Szentírás, tetteit azonban követhetjük. Szent József Jézus nevelő atyja, példa minden férfinak.

Plébániai közösségünk prioritása a férfiakkal, házasokkal való foglalkozás lehetőségének megkeresése. Ezért elsőként ebben az évben nagyapa korú férfi tagjait hívtuk február 20-án közös zarándoklatra, hogy kedves szentünk nyomába lépve, – akinek négy útját megőrizte a Szentírás – , mi is útra keljünk és együtt kezdjük el a Nagyböjtöt. „Szorgalmazom, hogy a keresztény közösségek mindennapi pedagógiája meggyőző és hatékony módon tudja felkínálni a kiengesztelődés szentségének gyakorlatát.”  – írja Szent II. János Pál pápa.

„Ha számos hívő, s köztük igen sok fiatal is, gyümölcsöző módon élt e szentséggel, akkor valószínűleg szükség van arra, hogy a lelkipásztorok nagyobb bizalommal, nagyobb kreativitással és nagyobb kitartással mutassák be azt a híveknek és emeljék ki értékeit.”

Ha lelkipásztori kreativitás kell ahhoz, hogy elérjük a férfiak szívét, akkor a számukra meghirdetett közös nap eltöltése jó alkalom erre. Lelki életünk megújulását vágyva, napunk első állomása az egyházmegye területén fekvő Mária kegyhely, Máriapócs volt. A könnyező Szűz Anya búcsújáró helyén délelőtt 10 órakor szentmisét mutattunk be. Megtudtuk, hogy a pandémia idején öt hónapja nem volt római katolikus szentmise bemutatva a kegyoltárnál. Az egyeki és tiszacsegei nagyapák bátor, férfias énekszolgálatával és imádságával köszöntöttük Égi Édesanyánkat, lelkünkben hozva az otthon maradtak szándékait is. A szentmise végén a férfiak példaképét, Szent Józsefet is kértük, segítsen bennünket olyan emberré válni, akik a rájuk bízottak lelki szükségleteit is munkálni tudják és családjukat a mennyország felé vezethetik.

Folytatva utunkat Újfehértóra érkeztünk a déli órákban. Juhász Imre plébános mutatta be a templomot és szólt a helyi egyházközség életéről. Közvetlen stílusban elevenítette fel az egyházközség múltját, a templomépítés körülményeit és az utóbbi években megvalósult renoválási munkálatokat. Mivel egyidőben a Cursillo mozgalom vezetőinek találkozójának is az újfehértói plébánia adott otthont, a terített asztalhoz velük együtt ülhettünk.

Napunk utolsó állomása Debrecenben volt, Palánki Ferenc püspök atyánál. Frissítő kávé mellett mutatkoztak be a zarándokok és tekinthették meg a püspökség épületét, hiszen voltak, akik először jártak ott. Püspök Atyával beszélgetve sok közös pontot fedezhettek fel a jelenlévők, akik közül hárman a Trianon által elszakított részekről származnak. Kárpátalja, Felvidék, a nógrádi vidék, a közös papismerősök mellett a közösségek sorsa és napi eseményei is szóba kerültek. Láthattuk a püspökség kápolnáját, ahol közös imára került sor, püspöki áldásban is részesültünk.  Végezetül hálánk gondolatait vetettük papírra abba az emlékkönyvbe, amelyben többek között Barsi Balázs atya sorait is megtalálhatjuk és mindazon vendégekét, akik az elmúlt években hozzánk hasonlóan Ferenc Püspök atya vendégszeretetét tapasztalhatták meg.

A nap végén rendeztem a gondolataimat, felidéztem mozgalmas napunk állomásait.

Hálás vagyok a Jóistennek ezekért a férfiakért, akiknek a szívében visszhangra talált a meghívás és fontosnak tartották, hogy közösen tölthessük ezt a napot.

Köszönöm mindazoknak, akik vendégül láttak és befogadtak minket!