Rézcsavar és paraszt galamb – Kürti László költő estje Egyeken

Mi a kapcsolat egy rézcsavar és egy törött szárnyú galamb között? A válasz: Kürti László költő, tanár, szerkesztő, aki március 5-én a Szent József Plébánia vendége volt Egyeken.

Kürti László 1976-ban született Vásárosnaményban. Költő, tanár, A Vörös Postakocsi Online folyóirat szépirodalmi rovatának szerkesztője. Filozófia szakon végzett a Debreceni Egyetemen, jelenleg végzős PhD-hallgató esztétika szakon. Etika és erkölcstan tanári képesítést a Kodolányi Főiskolán, testnevelő és gyógytestnevelő tanári szakot a Semmelweis Egyetemen és az Esterházy Károly Főiskolán szerzett. Tagja a Szépírók Társaságának, a Magyar Írószövetségnek, a JAK-nak és a FISZ-nek, eddig öt kötete jelent meg, a legutóbbi A csalásról címmel (Kalligram, 2017).

„Ha elkezdjük olvasni a Kürti-verseket, szinte elfelejtjük, hogy költészettel van dolgunk. Dísztelen, sőt nem egyszer prózai az expozíció, éppen csak közli, mi van, mi a szitu, egy realista novella kezdete is lehetne. A vers elénk állít egy helyzetet, de nem tudunk meg belőle eleget, és mintha az álom fénytörésébe kerülne a valóság. „Álmot követek, ideát, más szóval Istent, ki messziről még mindig idelát.” (Adósságom, Alkalmi otthonok). Versei indulati ívét az emlékező, a dolgokat felidéző költő legtöbbször első személyű és jelen idejű izgalmával-lázával rajzolja meg úgy, hogy az emlékező én erősebbé válik, mint a felidézett én vagy maga a szituáció.”- írta róla Turczi István.

Kürti László inspiráló, a hallgatókat mélyen megérintő versei számtalan gondolatot indítottak el, szenvedésről, életről és halálról, kitaszítottságról, gondoskodásról és elfogadásról. Versei első hallásra szárazak, szavai úgy koppannak a lélek burkán, mint a koporsóra dobott rögök. Aztán hirtelen megnyitják a kapukat és felkavarnak, elindítanak azon az úton, amely szembesít önmagunkkal, a környezetünkkel, a sokszor dísztelen, szürke hétköznapokkal. Egy rézcsavar, amit észre sem vennénk, de Kürti László szemüvegén át meglátjuk nagyapját és a költőt, ott vagyunk a szobában, ahol a kitagadott unoka néz szembe nagyapjával, és reméljük, hogy kiengesztelődnek egymással. Ugyanilyen jellegtelen, szinte hétköznapi, alig észrevehető egy parasztgalamb, aki megsérült. Elmegyünk mellette, vagy észre vesszük? Gondoskodunk-e róla, vagy sorsára hagyjuk? Már nem is csak egy sérült madárról van szó, hanem rólam és rólad, akik oly sokszor vakok vagyunk, hogy észre vegyük a másik ember baját.

Közben kérdések hangzanak el, és Kürti László szívesen válaszol, egyszerűen de világosan, épp úgy, ahogyan ír. Magunkkal vittük azt a látásmódot, olyan ember nem ránk erőltetett, inkább csendesen, alázattal felkínált tanácsát, aki maga is sok szenvedés által formálódott, alakult, és lett azzá, amilyennek ezen a márciusi estén láthattuk.

https://www.youtube.com/watch?v=zDj6LfmU814 A Rézcsavar c. vers Mácsai Pál tolmácsolásában

https://www.youtube.com/watch?v=r6YdolM6slM Parasztgalamb c. vers Rudolf Péter előadásában

A program az EFOP-1.3.7-17-2017-00296 azonosítószámú pályázat keretében valósulhatott meg.

Papp László

Fotó: Papp Ágoston