Nagyböjti lelki nap Barsi Balázs atyával

Harminc évvel ezelőtt járt Egyeken Barsi Balázs atya, amikor Radics Dávid, Egyekről származó ferences szerzetes-pap újmiséjén volt ünnepi szónok. 2018. március 13-án, az egyeki Szent József Plébánia jubileumi évében látogatott el ismét a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye legnyugatibb településére, hogy húsvéti készületükben segítse a plébánia híveit és a katolikus óvoda és iskola tanárait, pedagógusait.

A találkozást megelőzően huszonegy kérdést fogalmaztak meg óvónők, tanárok, hívek, így a három elmélkedés ezen kérdések köré csoportosult. 10 órától közös éneket követően az első kérdéskört válaszolta meg Balázs atya, melyek a hitre vonatkoztak. Hogyan lehet Jézus korunk emberével való érintkezés eleven közege? Mit jelent hinni? –Mit jelent embernek lenni? Hogyan tudjuk a hitet közvetíteni mások felé? Balázs atya egyszerűen, közérthetően, a lelki mélységek megmutatásával válaszolt, rámutatva a keresztény felelősségre, hogy hitelesen csak az tud Krisztusról beszélni, aki eleven kapcsolatban van vele! A határ hívő és nem hívő között bennünk húzódik. A mai emberben van-e valami jó, amit fel tudunk vállalni? Szent Ferenc saját szívében találkoztatta az akkori világ vágyait Isten világával. Egy plébánián, katolikus óvodában és iskolában fel kell fedezni azt a lelki mélységet, hogy a megkereszteltek között testvéri közösség van – ez válasz lehet a globalizmusra – de ez a testvériség abból fakad, hogy ugyanaz az isteni természet áramlik bennünk. A mai világ is vágyik a szeretetre, de Isten nélkül nem tudunk szeretni. Folytatva a kérdések megválaszolását, arra a kérdésre, hogyan kell értelmezni a Szentírás azon mondatát: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,16) – kifejtette a keresztség három formáját. (vízkeresztség, vérkeresztség, vágykeresztség). A hitet tudni is kell, ezért nagyon fontos a komolyan vett hitoktatás, ahol nem folyton játszanak, hanem átadják a hit tartalmát. Az embereket csak akkor tudjuk Istenhez közelebb vinni, ha mi befelé leszünk jobb keresztények. Minőség hoz csak mennyiségi változást és nem fordítva.

Amikor a szentek szentté váltak, akkor váltak igazán emberré. Küzdelmeink, gyónásaink, szentmiséink által válunk igazán emberré. Napjainkban, amikor az emberi alapokat akarják lerombolni, világosan látni kell, hogy a szabadság nem a jó és rossz közötti választást jelenti, hanem azt, hogy szabadon választom Istent! Ezért természetünkké kell válnia annak a hatalmas tettnek, amit Húsvét éjszakáján tesz az Egyház: ellent mondani a bűnnek. Reggeltől estig szabadságharcot kell folytatni saját magunk ellen. A kérdések között voltak pedagógiai kérdések is. Balázs atya tanárként, majd novícius mesterként, biblikus teológiai műveltségével olyan szakértelemmel osztotta meg tapasztalatait, ami eligazodást jelentett a lelki nap résztvevőinek abban a szellemi útvesztőben, amiben élünk. A hiteles és jó pedagógus nem valahová, hanem valakihez akarja elvezetni a tanítványát. Jézus pedagógiája milyen volt? A célja az, hogy elvezessen bennünket az Atyához. Így a keresztény pedagógia végén Isten van. Mivel az én-em kapcsolatban van a másikkal, és kapcsolatban van Istennel, meg kell tanulnunk elmélyíteni ezt a kapcsolatot. Nem kell félni a követelményektől, és inkább vonzani kell, mint taszítani. Pozitív projekciókkal bele kell látni abba a diákba a jót (amit talán még maga sem lát), úgy vezetni őket, hogy se a siker, se a sikertelenség ne törje le. A kisebb örömöktől el kel vezetni őket a végtelen örömre. Jézus ezt tette, mint a legkiválóbb pedagógus. S ahogyan Jézus imádkozott értünk, a pedagógusnak is imádkozni kell a tanítványaiért.

Elképzelhetetlen, hogy a hívő pedagógus nem szólja el magát spontán, megvallva diákjai előtt a hitét. Rá kell vezetni őket arra, hogy a lelkiismeret emberei legyenek. Csodálatos hivatása van a pedagógusnak. Mert amikor a gyermek kiszakad édesanyja biztonságot adó szeretetéből a szülés által, új módon tapasztalja meg ennek a világnak tágasságát. Ebbe kell bevezetni a gyermeket. Óriási felelőssége van ezért  az óvodának, ahol az édesanya szeretetével kell szeretni azokat a kicsinyeket. Nem a tulajdonságaik miatt, hanem  úgy, ahogy Isten szeret minket: feltétel nélkül. Az óvoda tehát a családi közösség biztonságát kell, hogy megteremtse a gyerekek számára. Nem kell szorongani attól, hogy a végső kérdésekről is szóljunk előttük, hogy katolikus identitásunkat felvállaljuk.

A második elmélkedést követően a napközi imaórával folytatódott a lelkigyakorlat, a délutáni harmadik részben pedig az egyéb kérdések megválaszolásával. Így megtudtuk azt, miért Balázsnak hívják, hogyan választ a szerzetes nevet. Mi a cölibátusnak, mint életformának az értelme, és szó volt napjaink aktuális helyzetéről a migrációról is. Könyvajánlása között szerepelt Dávid Katalin nemrég megjelent könyve: Egy katolikus a migrációról címmel.

A lelki nap igazi ünnep volt, a kölcsönös szeretetet légkörében Balázs atya szolgálata által mindannyian megtapasztaltuk Isten szerető jelenlétét. A nagyböjti lelki napra Juhász Imre újfehértói plébános úr közel ötven hívével jött el Egyekre, megtisztelt bennünket Dr. Berkes László mezőkövesdi plébános úr és Medvegy János atya is. A Szent István Rádió munkatársai pedig hangfelvételt készítettek, amelyet az egyeki plébánia honlapján hamarosan meghallgathatnak.

PlebaniaTeam

fotó: Papp Ágoston