Lámpás felvonulás az egyeki Szent János Katolikus Óvodába

SZENT MÁRTON ÜNNEPE – A SZERETET LÁMPÁSA

Az óvodai nevelés folyamán a vallásos nevelés keretében nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a szentek életének megismertetésével olyan példaképeket állítsunk a gyerekek elé, akik példájukkal irányt mutatnak az Istennel való személyes találkozásra.

Óvodánkban fontos feladatnak tekintjük, hogy újra felfedeztessük gyermekekkel és szüleikkel magyarságunk, kultúránk népi és keresztény ünnepeit, hagyományait, azok belső tartalmát, esztétikáját. A mindennapokon túl, keresztény nevelésünk az ünnepek és hagyományok köré fonódik.

November első hetében játékos, interaktív tevékenységeken keresztül ismerkedhettek meg óvodásaink Szent Márton püspök élettörténetével, a személyét övező mesés legendákkal, a nevéhez kötődő népszokásokkal, hiedelmekkel.

Szent Márton kiemelkedő személyisége a magyar néphagyomány körnek. Pannónia földjén, Szombathelyen született a IV. században, majd római katonaként szolgálva jutott francia földre. Nemes lelkületű emberként mindig is fontosnak tartotta a segítségnyújtást, legjelentősebb cselekedeteként arra emlékezünk, mikor egy hideg téli napon megsajnálva a didergő koldust, szép katonai köpenyét kettészelte kardjával és megosztotta vele. A legenda szerint Márton akkor este álmot látott, az Isten szólt hozzá, arra kérvén, hogy álljon az ő szolgálatába. Márton eleget is tett a felkérésnek, ettől kezdve az Úr szolgálatában segített az embereknek. Franciaországban, Tours városában telepedett le, és szerzetesként élt. Mikor a város püspöke, sajnálatos körülmények között elhunyt, a város egyöntetűen, Mártont szerette volna a helyére. Márton viszont nem kívánta elfogadni a posztot, nem kedvelte a vele járó csillogást, így az őt kereső tömeg elől a liba ólba bújt el, azt remélve, hogy ott senki nem talál rá. A libák viszont a harsány gágogással elárulták őt, így végül püspökké avatták. Aznap este az őt eláruló libák lettek az ünnepi vacsora főfogása, valamint azt mondják, hogy akkora rétest nyújtottak, mint amekkora Márton köpenye volt. Azóta úgy tartja a hagyomány, hogy „Márton napján, aki libát nem eszik, egész évben éhezik!” Életének üzenete: légy mindig alázatos, tégy jót, amikor csak tudsz, s ne feledkezz meg a rászorulókról.

Szent Márton legendája különösen nagy hatással van a gyerekekre. Jósága által fényt és meleget áraszt a nyomorban szenvedő emberek felé. S mert Márton  Savariában – Szombathelyen – született,  így mi magyarok, még inkább magunkénak érezhetjük ezt az ünnepet.

Márton nap – November 11-én- alkalmából egy hetes projekt keretében sokféle tevékenység biztosításával ismertettük meg a gyerekeket e jeles naphoz kötődő népszokásokkal, hagyományokkal. A történet megjelenítése során együtt énekeltük a katonás, a Szent Mártonos és libás dalokat, játszottunk körjátékokat, mondogattuk a mondókákat, verseket, hallgattak meséket. Festhettek libatollal, sokféle technikával készíthettek libás képeket, bábokat, , “libagége” tésztából láncot fűzhettek, játszottunk libás játékokat – mivel Márton-napi hagyományok egyik jellegzetes alakja a lúd. A gyermekek élvezettel, aktívan vettek részt a mindennapi sokrétű tevékenységekben.

Az óvoda dolgozói, a gyerekek, a szülők és nagyszülők közösen – kézműves foglalkozások keretében –  készítették el a lámpásokat. A lámpás, a gyerekek szeretetének a szimbóluma lett.

A Márton-napi lámpás felvonulást, 2019. november 11-én 16.30 órai kezdettel korai szürkületben, mely Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez.

A menet közel ötszáz kicsi lámpással – amelynek mindegyike egyedi, saját kezűleg készített remekmű -, lovas hintón utazó gyermekek felvezetésével, énekszóval indult szépen útnak az óvoda elől, az óvoda dolgozóinak, szülők, nagyszülők, nyugdíjas munkatársak kíséretében, az általános iskola 1. osztályosaival együtt – egészen a Templomig, megkerülve azt.

Szívet melengetően csilingeltek a kicsiny gyermekhangocskák – megannyi kíváncsi embert az utcára csábítva, és magabiztosan vitték a fényt a sötétbe, a szív melegét a hűvös novemberi éjszakába – boldog mosolyt csalva az arcokra.

A néphit szerint a lámpás fénye Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket, a szeretetet szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.

A Karitász ház udvarán egy kellemes „szeretetvendégség” keretében – libazsíros kenyér, meleg tea várta a gyerekeket, szülőket, nagyszülőket, óvodapedagógusokat, ahol együtt kötetlenül, jó hangulatban tölthettük el az estét.

Egy tartalmas, élményekben gazdag hetet hagytunk magunk mögött, melynek során a gyerekek ismeretei is gazdagodhattak, bővülhettek.

Megható volt látni a felvonulást: a sötétben világító sok-sok kis mécsest, és a lovas kocsin utazó gyermekek örömét, és jó volt részt venni az ezt követő vendégségen, amely újra közelebb hozhatott egymáshoz családokat és dolgozókat, kicsiket és nagyokat.

A nem mindennapi kezdeményezés által békés együttlétnek, örömteli hangulatnak, szeretetteljes ünneplésnek lehettünk részesei.

Köszönet illeti ezért a szervezőket – az óvoda minden dolgozóját, a lelkes gyerekeket és a szüleiket, illetve minden kedves résztvevőt.

Külön köszönetet mondunk a Szent Ferenc karitász csoportnak – Pappné Fekete Mónika vezetésével – a megvendégelésért, Fekete Pálnak, aki lovasfogattal állt rendelkezésünkre és végül, de nem utolsó sorban a helyi polgárőröknek, akik felvonulás biztonságáról gondoskodtak.

Tóth Istvánné igazgató helyettes