KARITÁSZ TAPASZTALATOK EGYEKEN

2021 a Karitász kettős jubileumi éve, amelyben megalakulásának 90. és újjáalakulásának 30. évfordulóját ünnepli. Az év során rendezvénysorozattal és figyelemfelhívó kampánnyal mutatják be a Karitász több évtizedes, áldozatos, rászorulókért végzett tevékenységét. Ennek apropóján kérdeztük az egyeki Szent Ferenc Karitász csoport vezetőjét Pappné Fekete Mónikát hétköznapjairól, Karitászban betöltött feladatairól, tapasztalatairól.  

– Az egyeki Szent József Plébánia jubileumi évében, 2018-ban kezdted szolgálatodat a helyi Karitászban, mint vezető. Mi indított arra, hogy elvállald? 

– Korábban, 2017-ben Jézustól jött meghívás az Ő irgalmasságának terjesztésére, amit az azóta megalakult Szent Fausztina lelki közösségben is tehetek. Ugyanazon év végén az Egyeki Szent József plébánia egyházközségi képviselőtestületének tagjává választottak. Mindezt a családom és barátaim segítő támogatásával tudom összhangba hozni családanyai és a vállalkozásunkban végzett munkámmal. A kérdés, hogy vállalom-e a helyi Szent Ferenc karitász csoport vezetői feladatainak ellátását elsőként a gyóntatószékben talált rám. Férjemmel, Robival megbeszélve elfogadtam a felkérést, és megpróbáltam a szolgálatot.  Jót tenni, ameddig Isten akarja, ahol szükség van rám!- ezzel a gondolattal indultam el három évvel ezelőtt.

– Az otthonról hozott példa nagyon meghatározó. A családodban kik voltak példák számodra abban, hogy észre vedd a rászorulók szükségeit?  

– Szüleim, legfőképpen édesanyám. Ebben nőttem fel, anyukám amiben, és amikor csak tud segítségére volt s most is van a körülötte élő embereknek. Ezért is természetes számomra, hogy önkéntelenül, önkéntesen, isteni indíttatásból együttérző viselkedést tudjak tanúsítani bárkivel szemben.

– Férjed, gyermekeid is segítenek téged a Karitászban végzett munkádban. Hogyan van jelen a hétköznapjaitokban, a családi vállalkozásotokban a szükséget szenvedők segítése? Mennyire sikerül ebben a szellemben nevelni a gyermekeidet?  

– Igen, a család támogatása nélkülözhetetlen ezen a területen is. Az adományok átvételére, sokszor az osztáshoz is az elengedhetetlen saját autóhasználat karitász célokra magától értetődő. Férjem, egyben munkaadóm, a – sokszor munkaidőre eső – karitász tevékenységek megoldására rugalmas munkaidőt biztosít, persze szem előtt tartva a céges feladatok lelkiismeretes elvégzését.

Férjem, amire megkérem cégen belül megoldja a szakmai, vagy nehezebb munkát, ami szükséges a karitász működéséhez. A gyerekeink mindezt látják, az életkoruknak megfelelően van tudomásuk arról, hogy nem vagyunk közömbösek az embertársaink iránt. Három gyermek, három egyéniség, három egyedi gyermeki őszinteségű vélemény az eredmény.

Örömeimen néha csodálkozik a család, és meg is kérdezik, hogy „annak” lehet örülni? Tudják, hogy munkával jár, és sokszor sajnálnak, ha -leplezve is, de- fáradtnak, kimerültnek, vagy gondterheltnek látnak. – „Hiányzik ez nekem?”- kérdezik olykor.

Szomorú is szoktam lenni, ha arra adnak okot a rászorulók, a közösség helyzetei, és egyéb történések, akkor családtagok felvidítanak, és segítenek megkeresni a megoldást, tanácsot adnak. Hajlamos vagyok a szeretettől vezérelt hirtelen cselekvésre, azonnali segítségnyújtásra, amivel néha nem biztos, hogy a legjobbat teszem. Ilyen helyzetekben kéri a párom, hogy álljak meg egy pillanatra, tekintsek a cselekedeteimre kívülről, és mérlegeljek.

A legkisebb lányunk sokszor elkísér az adományosztásokra, ő legtöbbször türelemmel segít, látja a nehézsorsú emberek élethelyzetét, közben tanulja a kommunikációt, megtapasztalja a karitatív tevékenység értékeit.

– Az elmúlt években milyen tapasztalataid voltak, mennyire hatékony a Karitász által nyújtott segítség a bajbajutottak életében?  

– Sokat kell fejlődnünk abban a nehéz döntéshozatalban, hogy kinek adjuk az aktuális adományt. Tudjuk, hogy kisebb adományaink, egy-egy élelmiszer csomag egy nagy családnál nem sokáig tart, de mégis kisegítette őket és így egy vásárlást megspórolt számukra a Karitász.

Itt helyben is folyamatosan válogathatnak a ruhaneműkből a rászorulók, és élelmiszereket is rendszeresen kihelyeznek az adományozók a kijelölt helyekre. A vetőmag programmal folyamatos kertgondozásra serkentjük a családokat. A LAK6 kerettel jelentős segítséget kaphatott a kérelmező rászoruló. A Szép Otthon öngondoskodásra sarkallta a csatlakozó rászorulót.

Községünkben egy alkalommal házat vettünk egy családnak, ami nélkül az utcára került volna a kétgyermekes édesanya, és a nagymama. Hála a segítségekért, hogy segíthettünk!   Próbálunk minden kérésre reagálni valamilyen formában. Ha tehetjük, a leggyorsabb segítséget nyújtjuk. Emellett igyekszünk megtalálni azokat a nehéz helyzetben lévőket, akik csendben éldegélnek, és örömükre van a legszerényebb jó szó is! A könnyekig meghatódott köszönetek felejthetetlenek!

– Biztosan vannak nehéz pillanatok is ebben. Mi segít a nehézségeken átlendülni?  

– Szerintem  a jó vezető egyik jellemzője, hogy a családdal egyetértésben, összhangban teszi a dolgát, hogy a család békéje ne szenvedjen csorbát, de az aktuális feladatait is el tudja látni. Ennek összeegyeztetése a legnehezebb számomra. Amikor nem sikerül a középút megtalálása, az megijeszt, legfőképpen azért, hogy megbánthattam a családomat.  Valamint, hogy a rossz példamutatást követően kinek lesz vonzó a szervezett karitatív tevékenység? Vittem már haza bolhát, valószínű, hogy az öngondoskodó otthonok koordinálása közbeni családlátogatásból. Ez is velejárója lehet a karitászos munkának. Többször kerültem kellemetlen helyzetbe, vagy kaptunk szemrehányást.

Elkeserít, amikor naivitásomat, hiszékenységemet kihasználva félrevezetnek, vagy elégedetlenek azok, akiken segíteni próbálunk. Foglalkoztat, ha érdemben nem tudunk segíteni, de előfordult, hogy kétségbeesetten kértek segítséget, nehogy éhen haljon a csecsemőjük, mert nincs pénzük kiváltani a tápszert, a következő nap pedig energiaitalt iszik az anyuka.

Ez csak néhány példa a sok nehéz pillanat közül, amikben egyértelműen az első, felső, benső hang kerekedik felül. Meg kell találni az egyensúlyt! “Ami tőle telt, azt tette”! Tehát többet már nem tehetett, mindent megtett, amit csak tehetett.”

„Isten mindenkitől a személyes maximumot kívánja. Nem többet, mint amennyire valakinek az ereje telik, de nem is kevesebbet annál! Senkit nem akar az Úr túlterhelni, kimeríteni, de a teljes erejét kívánja annak, aki Neki szolgál!” 

Napjaimban elcsendesedést, feltöltődét ad az ima, a bűnbocsánat szentsége, az ott is kapott atyai jó tanácsok, a szentmisék ereje, az Úr Jézus ajándéka szentáldozáskor. Kérem Istent, hogy világítson rá a legjobb útra, kérem, hogy úgy tudjak cselekedni, amiben az Ő akarata teljesül, és úgy nem lehet gond. Imádkozom azokért, akiket Isten a szeretetemre bízott. Segít a családom szeretete, a velük együtt töltött idő, a szoros összetartozás tudata. Kedvenc sportom a kerékpározás, sűrűn megyünk túrázni, ez is pihenést, kikapcsolódást, és feltöltődést ad.

– Mély, személyes hit nélkül nem lehet hitelesen segíteni. A te vallásos életedet hogyan segíti a Karitászban végzett munkád? 

– Isten a karitatív tevékenységben a Tőle kapott erényeimet kívánja erősíteni, fejleszteni, vagy éppen a hiányzó tulajdonságokat csempészi be az életembe. Az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlását nem hagyja pihenni, folytonosságot biztosít. 

– Milyen tervei vannak az egyeki Karitásznak az elkövetkező időszakra, amikor a pandémia miatt nem csak anyagi, de lelki segítséget is adni kell? A Szent Ferenc Karitász csoport többi tagja mennyire volt aktív ezekben a hónapokban? Mik a tapasztalataid a járvány idején?

– Bátortalanabbul, néhányan kicsit félve, de mindenki – mint egy láncszem- a saját területét kidomborítva vett részt a járvány idején megoldandó feladatokban. Volt, aki gyors gépi írásával hamar begépelte a bölcsőnapló lakóinak bejegyzéseit közzétéve azt az olvasóközönségnek. A tanítónő karitász társak közvetlen tapasztalták a hiányt szenvedő gyerekek nehézségeit. Bolti eladóként dolgozóink nap, mint nap szembesülnek a mély szegénységben élők gondjaival, pl. 1-1- db pelenkát tud megvenni, akkor neki adjuk az adomány pelenkát.

„A karitász társaimmal, és külsős tagokkal összefogva, jól megszervezve néhány óra alatt gördülékenyen osztottuk szét pl. az élelmet, a vetőmagot, egyéb adományokat.” 

Az idősek otthonában dolgozó csoporttársak kiemelten figyelnek az otthon lakóira mind testi, mind lelki szükségletek terén, imaórákat is tartanak, a betegek kenetének részesítésére kiemelten odafigyelnek. A személyes találkozás hiányában egy –egy üzenet, vagy telefonhívás is felüdülést jelentett az idősebbeknek és a fiatalabbaknak egyaránt, ez a fajta kapcsolattartás nem szűnt meg, mint az egymásért mondott imák sem. A csökkenni látszó pandémiás korlátozásokkal fokozatosan visszatérnek az emberek a közösségi élet színtereire. Bátorkodunk megszervezni minden tervezett összejövetelt, mint biciklitúra, vándorbölcső lakóinak találkozója, Billings módszer előadás, Vacsora fehérben,… melyek mind megtarthatók szabadtéren is, és lelki pezsgő felüdülést adhat a résztvevőknek.

– Karitász bál, Vacsora Fehérben, tábor, hogy, csak néhány programot említsek, ami a te ötleted volt? Honnan születnek ezek a remek ötletek, és milyen gyümölcsei vannak az egyházközség, a település életében?  

– Nyitott szemmel és szívvel tájékozódva a mai világban könnyedén értesülünk az egyes közösségi rendezvényekről, hírekről, ezekből ötletet merítve mindig az fogalmazódik meg bennem, hogy gyerünk, csináljuk!

„Az alapötletet átformálva a saját közösségünk igényeire, megszólítva a közösség tagjait, felkeltve az érdeklődésüket a rendezvény, összejövetel iránt, és már csak egy kis szervezés kell hozzá, és a mindezt átható szeretet.„ 

Többen azért csatlakoztak a karitász csoportunkhoz, mert látván a tevékenységeinket tetszett nekik az, szerettek volna ők is részesei lenni a csoportunknak, és, azóta is tevékenyen szereznek örömet embertársaiknak. A település lakói pedig, akik megszólítva érzik magukat, érdeklődéssel várják, és készülnek a szervezett programra, táborra stb., ahol találkozhatunk, és éltető élményt szerezhetünk a közösség erejéből.

– Aki ismer, mindig mosolygós arcoddal találkozik. Teréz anya szavaival mutatkoztál be 2018-ban: „A béke egy mosollyal kezdődik.”- egy ingyenes ajándék, mely otthonunkban is gyakorolható, s az utcán is mindenkinek jól esik! Miért fontos, hogy a segítség mosollyal társuljon?  

– Szép tapasztalatom: ha mosollyal köszöntünk valakit, mosollyal válaszol. Ha az ember mosolyog, nem azt jelenti, hogy esetleg nincsenek gondjai, de lehet, hogy már egy mosollyal enyhül a fájdalma, panasza elszáll, és a mosolyt fogadónak megmarad egy szép, lehet, hogy egyetlen szép pillanat a napjából.

„A maszkban is mosolygós tekintetünkkel, odafigyeléssel- köszönéssel, egy-egy jó szóval, egy röpke kérdéssel is megörvendeztethetjük embertársainkat.”  

Tehetjük kedvesen érdeklődve, tanácsadással segítve a helyes utat mutatni. Meglátogatni egy egyedülállót, beszélgetni vele- a röpke percek felüdülést hozhat, annak, aki kapja, s annak is, aki adja a vendégséget.

-Vannak meghatározó élmények az elmúlt évekből, amikor azt élted meg, hogy Istenhez is közelebb jutottak azok, akiknek segített a Karitász?  

– Vannak. A megsegítettek sokszor viszont felajánlották segítségüket, például ruhahajtogatásban, takarításban, kertészkedésben, betegek meglátogatásában, és szentmiséken, imaalkalmakkor is hálájukat fejezték ki olyan formán is, hogy betértek az Úr házába. Imádkoznak, és imáinkat kérik hittel, bízva Istenben. Az elmúlt időszakban is szívesen vállaltuk, hogy időseknek, gyermekeknek segítünk a templomba való eljutásban. Így született már több – azóta megkeresztelt gyermek, és néhányan közülük részesülhettek a bérmálás szentségében is, ezáltal megélhetem többszörösen a kereszt-, és bérmaszülőséget, ők pedig mind közelebb kerülhettek Istenhez.

– Kik a példaképeid? Miért és miben példaképeid ők?  

– Édesanyám, akinek 68 éves bolti eladóként minden vásárlóhoz van egy kedves szava, szeretettel teli a mosolya, mindig ölelésre hajlanak karjai, ahol csak tud, ott segít, a jóra kér mindenkit, a vele való találkozás után boldogabbak lehetünk.

„Példaképként tekintek azokra az embertársaimra, illetve szentekre, akik Jézus tanításait követve a szeretetet tettekkel és életük példájával hirdetik.”

Fotó: Papp Ágoston

PlebaniaTeam