Karantén riport

Karantén riport sorozatunkban egyházközségünk munkatárait, képviselőit kérdeztük a járvány időszakában szerzett tapasztalataikról.

Az interjúkat folyamatosan közöljük. A második riport alanyunk Dr. Hegedűsné Jámbor Valéria. Immáron nyugdíjas pedagógus, aki sokáig hitoktatott is, és az egyházközségi képviselőtestület tagja.

Hogyan fogadtad az új helyzetet, amit a járvány kitörése okozott? Miben változott meg az életed, napirended ez alatt?

A világról érkezett hírek óvatosságra intettek. Már februárban szereztem be, varrtam maszkokat, s eljuttattam szeretteimhez. Tele voltam aggódással, hisz ismerőseim, rokonságom minden családjának életét erősen befolyásolhatja egy bekövetkező járvány. Így, úgy döntöttünk, hogy a korlátozó intézkedéseket tőlünk telhető legnagyobb mértékben betartjuk. Nem volt könnyű, mert férjem, keresztlányom és férje, mint egészségügyi dolgozók, nem maradhattak itthon.

Milyen nehézségeid voltak ebben az időszakban? Mi volt a legnehezebb?

Nehéz volt elfogadni, sajnos tehetetlen is az ember, hogy sokan politikának csúfolnak, s ez által fél vállról vesznek egy olyan alattomos vírust,/ nem törődve másokkal/ mely a világon szedi áldozatait. Soha nem bírtam a bezártságot, a négy fal közti életet. Eleinte most is nehéz volt, főleg, hogy a nap nagy részében egyedül voltam. Nehéz volt betartani, hogy ne találkozzunk, vagy ha igen, akkor ne öleljük meg egymást, ne tartsunk személyes kapcsolatot gyerekeimmel, unokáimmal, testvéremmel, kedves ismerőseimmel. Elkezdtem a csipkeverést tanulni, nem tudtam folytatni. Nagyon hiányzott a templom-az Isten háza, a szentségek vétele.

Milyen örömökre tettél szert ebben az időszakban?

Az elmaradó személyes kapcsolat ellenére nem maradtunk egyedül. Telefonon, skype-on napjában többször is meg tudtuk keresni egymást. Két unokánk született (02.16. és 03 24.) Eddig elkerülte körünket a vírus. A férjemnek sikerült nyugdíjba menni.  Életünket nem kell a szeretett munkának alá rendelni. Sokkal több közös programot iktattunk be életünkbe. Torna, kerékpározás, séta, kocogás, kertészkedés, horgászás. Időm maradt olvasni, kötni, rejtvényt fejteni, társasozni. A rádió, televízió, youtube közvetítésével részese lehettem egyházi témájú műsoroknak. Köszönöm Atyának a felhívó üzeneteket! Nagy meglepetést okozott, hogy az Örömhírt továbbra is megkapjuk. Hálás köszönet a gyerekeknek, kik elhozzák a lakásunkra. Nagy szükségünk van a lelki táplálékra!

Sikerült-e megtapasztalni ebben a helyzetben is az Isten gondoskodó szeretetét? Hogyan?

A Jóisten meghallgatta imám! Nem volt komplikáció a születéseknél, a vírus elkerülte őket! Hála Istennek mind kettő kislány egészséges szüleikkel együtt!  Születésüknél ott lehettek fiaim. A betegségek sajnos a mi családunkat sem kerülik el.  Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb a keresztje. Most a Húgomnak is nagy szüksége volt Isten gondviselő szeretetére.

Mesélj arról, milyen módon alakult az Úrral való kapcsolatod?

Nagyon felemelő érzés volt a Szentségimádások részesének lenni. Már nagyon kellett a lelkemnek! A bezártság ellenére kitágult a világ, mert nem csak megyénk templomi közösségéinek miséin vehetek részt. Sokkal több szentmisén, mint a járvány előtti időben. Az internet sok vallási témát, imát kínál fel. Szívesen olvasom. Várom nagyon, hogy végre megtalálják az oltó anyagot és minden a régi kerékvágásban folytatódjon!