Hazanéző – Radics Dávid O.F.M. előadása Egyeken

Egyekről Egyekre című jubileumi előadás sorozatunk nyolcadik alkalmának vendége Radics Dávid ferences atya volt az Egyeki plébánia közösségi termében, október 17-én.

Egyek szülötte ő, jó volt látni vele együtt érkező édesanyja boldog, büszke mosolyát, amint pap fiát, egyetlen gyermekét az előadásában figyelemmel és szeretettel követi. Gyakran van itthon Dávid atya, hiszen ez az a hely ahol nevelkedett, családtagjai és híres nagy elődök, Egyek neves papjai itt adtak neki példát a szeretetről s plántálták belé a hit csiráit. Sokan összegyűltünk, hogy az ő személyes élményeit Egyekről meghallgassuk, s hozzátegyük a magunkét. Ő azonban igazi ferences lelkülettel, alázattal kitért előle, hogy magáról beszéljen.

Mesterfogással nagy elődök, példaképek személyén keresztül, rejtetten beszélt a hivatásáról. Tisztelettel és szeretettel emlékezett Révész Béla atyával töltött gyermekéveiről, melynek fontos mozzanata volt az, amikor Egyek legnagyobb plébánosáról, Tárkányi Béláról beszélt neki.

Viccesen emlékezett rá, hogy ő ezt akkori gyermekésszel úgy rakta össze, hogy ez nem lehet más, ez a nagy ember, csak Révész atya. Hiszen Mezőtárkányból érkezett, tehát Tárkányi, Bélának Béla, nagyságához sem fért kétség, tehát minden összeállt! Vagyis: Egyek legnagyobb plébánosa Tárkányi Béla, az ő gyermeki szíve szerint nem lehetett más, mint Révész Béla atya. Felnőttként is lát párhuzamot a két nagy Egyeki plébános életútjában.  Mindketten igen művelt, világot járt, nyelveket beszélő, nagy tudású, alázattal szolgáló, Egyeket és Egyeken is építő nagy elődök ők, akik a közösség életében, hitéletének alakításában meghatározó erővel bírtak. Ifjú emberként Máriazellbe utazhatott Dávid atya Révész Béla atya kísérőjeként, s innen tettek egy kitérőt Lilienfeldbe, hogy a ciszterci rendnél tiszteletüket tegyék. Bebocsátást nem kapván, a közeli temetőbe gyalogoltak ki. Megkérdezvén Révész atyát, hogy miért mennek oda, talán van ott halottja eltemetve? Révész atya válasza az volt, hogy igen, bizony van!

Itt nyugszik Pyrker János egri érsek teste, akinek hű kísérője volt betegágyánál és életének utolsó óráiban is Tárkányi Béla. Az ifjúnak, a hivatásra érlelődőnek egy újabb papi példaképe született, Pyrker érsek személyében. Lelkesen beszélt a két nagy előd munkásságáról, életútjáról, csodálatos lelki és irodalmi, művészeti, zenei talentumaikról. Mai napig szívesen merül el életútjuk, műveik tanulmányozásában, kutatásában. Nagyságuk előtt fejet hajtva, hiszi, hogy azért van nekünk már könnyű dolgunk, mert ilyen óriások vállán állunk, akiknek előttünk megjárt útjait nem kell végigjárnunk, csak a nyomdokaikon haladnunk. Szent Ferenc történetét is elmesélte a rablókkal. Mikor azok, hite megvallása miatt a havas árokba rugdosták alaposan helybenhagyva őt, akkor is felkelt, lerázta magáról a havat és dicsőítette tovább hangos énekkel az ő urát, Istent.

Ezt tanácsolta nekünk is Dávid atya útravalóul.

A nagy elődök és szent Ferenc példájára, legyen erőnk és bátorságunk az élet minden új helyzetében felállnunk és feladatunkat felismerve tenni, amire maximálisan képesek vagyunk. Mondhassuk mi is szent Ferenccel együtt, hogy a nagy Király hírnöke vagyok.

Farkas Éva tanító
egyházközségi képviselő

Fotó: Papp Ágoston