Folytatódott Szentünk útja
Júliusban négy családhoz látogatott el a Szent József szobor. Első héten a Kiss családhoz nyert bebocsájtást, Évike írta le élményeiket:
Bekapcsolódva az imaláncba, idén is egy hétre otthonunkba fogadtuk a Szent József-szobrot, hogy annak jelenlétében imádkozzunk, elmélkedjünk, beszélgessünk, éljük mindennapjainkat.
„A Szent József-szobor számunkra most különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen egyik rendkívül közelálló családtagunkat gyászoljuk. Most talán még buzgóbban imádkoztunk családunkért, lélekben egymás kezét szorítva, egymást erősítve.”
A vasárnapi szentmiséről hazaérve meg is találtam a szobor számára az ideális helyet, ahol jól érezheti magát, s mi is jól láthatjuk. Maga a szobor persze egy szimbólum, de mégis arra használjuk, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és kéréseket fogalmazzunk meg felé. Hiszem és vallom, hogy az imák mellett a cselekedet is fontos. Az egy hét hamar eltelt a már-már rutinná vált szobor előtti imádkozással, az imák felolvasásával, az elmélkedéssel… Köszönjük a lehetőséget, hogy ismét részesei lehettünk ennek a hagyománynak.
A második héten a Lengyel család fogadta be Szentünk szobrát, Angéla írta le tanúságtételüket:
Örültünk, hogy hozzánk immáron másodszorra látogatott el Szent József szobra. Egyértelműen igen volt a válaszunk a felkérésre, hogy újra befogadhatjuk családunk körébe Szentünket. Nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadtuk be. A nappaliban lévő asztalon foglalt helyet.
Megtapasztaltuk itt tartózkodásának gyümölcseit (pl.) abban, hogy a családi imák eddig nem voltak napirenden, de Szent József elhozta számunkra az együtt töltött ima erejét. Esténként együtt imádkoztuk el a Szent Józsefhez szóló kilencedet. Felváltva, s volt, hogy közösen olvastuk, így mindenki kivette részét. Meglepetésünkre az öcsém, Dénes többször kezdeményezte az ima vezetését. A végén egy kis éneklést is belecsempésztünk a Szent József litánia által. Ezt követően pedig az imafüzetekből (pl. családok) illetve kis kártyákon lévő fohászokból ragadtunk meg egy-egy részletet, majd elmélkedtünk rajta. Felemelő érzés volt közelebbről megismerni Jézus nevelőapjának életét, aki becsületesen, hűségesen, nehéz munkával tartja el családját, gondoskodik róluk.
,,Látom, hogy Szent József dolgozik a napi kenyérért. Nehéz, durva a munkája, de szorgalmasan és kitartóan végzi, mert tudja, hogy Isten munkára teremtette az embert.”
Kifejezetten jó alkalom volt, hogy a családot jobban összekovácsolta, egymásra figyelemmel és türelemmel fordultunk, átéltük a meghitt pillanatokat. Érezhető volt, hogy a gondviselés velünk van. Fontosnak tartom, hogy ebben a mai rohanó világban (ha még csak kis időre is) kicsit megálljunk, lelassuljunk s az Istenre, magunkra, valamint a csendre figyeljünk. A hátunk mögött hagyott pandémiás helyzetben szükségünk van a lelki feltöltődésre.
Nehéz szívvel, ugyanakkor boldogsággal engedjük el, s adjuk tovább a következő családnak. Kívánjuk, hogy élje át mindenki ezt a meghitt, nyugodt, biztonságos hangulatot. Mindenki számára példakép lehet Szent József élete és munkássága! Az életben két dolog, ami igazán fontos a hit és a család!
A harmadik héten a Farkas családhoz látogatott el a Szent József szobor, Mancika írta le gondolataikat:
A mi családunknál első alkalommal láttuk vendégül a Szent József szobrot. Nagy szeretettel fogadtuk, hiszen ezen a héten ünnepeljük a családfő születésnapját. Együtt imádkozunk esténként a szobor mellett. A mai rohanó, kapkodó, türelmetlen világban, most jobban figyeltünk egymásra, több türelmet tanúsítottunk egymás iránt. Kérjük az Urat, hogy vezessen minket a nekünk kijelölt utunkon, békességben, egészségben az egész családunkkal együtt. Hála és köszönet, hogy velünk lehetett.
Július utolsó hetében Hüse Jánosnénál időzött a szobor, így fogalmazta meg tapasztalatait:
Szent József, egy igaz, családszerető, jószívű férje Máriának és a kis Jézusnak atyja. Szent Józsefet szívesen fogadtam otthonomba. A szentolvasót rögtön elmondtam, mikor hazaértünk a templomból. Az asztal el volt készítve, leterítve terítővel, gyertyát tettem rá, valamint odahelyeztem Mária képét, az Úr Jézus keresztjét, és virágot is. Utána jöttek a gyermekeim és együtt imádkoztunk Szent Józsefhez, Máriához és a kis Jézushoz. Elolvasták az imafüzetet, megértették, milyen jószívű atya volt. Változott az imaéletünk. Az volt a tapasztalatom, hogy többször bementek a gyermekeim a szobába a szoborhoz, s imádkoztak Szent Józsefhez, Máriához és a kis Jézushoz. Naponta többször árasztotta el jósággal, szeretettel, békességgel a családunkat és a házunkat a kis Szent Család. József teljesítette Isten akaratát, mi is teljesítettük Szent József imáját és litániáját imádsággal.
Szent Józsefet úgy indítom további útjára, hogy tarisznyáját megtöltöttem imádságokkal, többszörös szentolvasó elmondásával és énekekkel.
Tóthné Szincsák Erika
(Szent József vándorlásának felelőse)
