Fehérben örömmel

Fehérrel terített asztalok terítőjét fújta a nyári szél. A fejünk fölött futó fehér füzért lengette a szellő. Szívvel készített, szívvel díszített dekorációk fogadták a templomhoz érkezőket.

A hittanos tábor gyermekei, nevelői, a lelkes segítők ünneplőbe öltöztették a templom környezetét.

Fehér ruhában jöttek az egyeki hívek a szombat esti szentmisére. „Az este díszvendége Jézus volt. Amikor már égtek a fények bent, szinte vonzotta a szemet a tabernákulum felé.”

Vendégeink közül többen a szentostya táplálékával érkeztek a fehérben elköltött vacsorára. Családok, rokonok, jóbarátok, szomszédok, ismerősök mind közösen, kölcsönös örömmel vehettek részt a templom előtti téren a Vacsora fehérben című rendezvényen.

Örömteli találkozások, kötetlen beszélgetések, vidám nevetések, gyerekek játékhangja szűrődött ki a kellemes zenei aláfestésből.

A finomabbnál finomabb étkek kínálása, elfogyasztása mellett mind úgy érezzük, hogy sokkal fontosabb szerepet töltött be a lelki feltöltődés, felfrissülés, amit valójában nyújtott számunkra ez az este.  A tombolanyertesek pedig,  tárgyi ajándékoknak is örülhettek. Néhányan a templomtorony látogatás lehetőségét is megragadták. A vacsorát letornázva megtették a harangok felé vezető csigalépcsősort.

Megérte, mert a látvány, ami eléjük tárult egészen lenyűgözte őket.

Cél, hogy a templomot egyre jobban megismerve, Benne, egyre jobban otthon érezhessük magunkat.

Pappné Fekete Mónika

Fotó: Csákó Zoltán