Egy gondoskodó apa további missziós útja a Szűzanya hónapjában

„Anya, anya, anya!
Hozzád méltó nevet neked ki ád?
Mondjunk rólad gyöngyvirág-illatú,
Májusi szép litániát.”/P. Jánossy Béla/

Pünkösd havában is végezte alázattal és semmit sem lankadva szeretetében kedves szentünk, Szent József evangelizáló családmisszióját. A Szűzanya hónapjában, amikor minden szentmise előtt felhangzottak a májusi litánia énekei és fohászai, védelmezőnk még erőteljesebben és odaadóbban teljesítette küldetését. A jubileumi év alkalmából vándorútra kelt szentünk e hónapban öt egyeki családnál nyert üdvös bebocsátást. 

Elsőként Bodó Attilának és családjának tettük fel a három kérdést, melyet minden befogadóhoz intézünk az ott tartózkodás alatt:

– Egyértelmű volt-e az IGEN-ed a befogadásra, s miért?

– Megtiszteltetésnek éreztem, hogy befogadhatom, rögtön, határozottan és örömmel mondtam igent.

– Milyen gyümölcseit ízlelted ott tartózkodásának?

– Már kislányunk elsőáldozása során éreztem valami bizsergést a szívem környékén. Nem tudom igazán szavakkal megfogalmazni az érzést, de valami békés megérkezéshez, hazaéréshez hasonlítanám. Jó volt hallgatni az igét és öröm volt együtt lenni a szentmiséken. Most a szobor itt tartózkodása alatt újra előjöttek ezek az érzések. Vártuk az estét már reggel, amikor is leült kiscsaládunk az asztal köré és nem az éppen aktuális feladatok, rohanások kerültek előtérbe, hanem az egymásra és a kedves vendégünk által képviselt Úrjézusra való figyelem, az imádság. Húsz perc az életünkből, amivel megajándékoztuk egymást és a szeretett vándort minden este. Amikor Laci atya is velünk imádkozott, még megfoghatóbb volt a jóérzés és a vidám jókedv.

– Milyen ajándékkal bocsájtjátok útjára Szent Józsefet?

– Amikor itt járt Laci atya én hangosan kimondtam naponta elhangzó fohászomat: legyen békénk, egészségünk és szeretet közöttünk! Ő szelíden megjegyezte, hogy legalább ennyire fontos az életünkben a hit. Azóta négy dolog az, amiért fohászkodom: béke, szeretet, egészség, hit. Kívánom, hogy minden család hasonlóképp erősödjön meg a hitében. 

Következő héten Ferenczné Mag Edit és férje látták szíves látással a vándort.

Editnek nagyon lassan teltek a napok, míg elért hozzájuk. Szeretetteljes várakozása olyan heves volt, hogy már egy héttel korábbra ünneplőbe öltöztette a szívét a vendégváráshoz. Edit élményei a következők: „ Egyértelmű, belülről jövő és határozott volt az igenem. Családi hármasban készülődtünk a közös imára: férjem, anyósom és én. Sajnos anyósom már nem vehetett részt személyesen a vándor köszöntésében, mert addigra az égi hazába költözött. Érte is kértük Szent József hathatós közbenjárását, hiszen ő a haldoklók védőszentje is. A vendégem ott tartózkodása mindenképp segítség volt a gyász feldolgozásában.  Az élet nagy kérdéseiről, mint az élet és halál az ő személyes oltalma alatt tudtam elmélkedni és békét teremteni magamban. Gyakoroltam az alázatot és a türelmet, kéréseimet terjesztettem minden imámmal a mennyei atya elé az én szeretteimért, kedves családomért. -Kívánom, hogy mindenki olyan szeretettel fogadja közös vándorunkat otthonába, mint amelyekkel én viseltettem irányában. Mutassa meg másoknak is a világos utat, melynek meglátásához hosszú türelem, sok alázat, erős remény és az állandó próbának kitett hit vezet.” 

Tóth Zoltán és felesége Erika is szeretettel tárta ki szívét és lakásuk ajtaját a vendég előtt.

Erika így vall a három pontban összegzett kérdések kapcsán:

1. Igen, egyértelmű volt az igenem a szobor befogadására. Nagy izgalommal vártuk, hogy megérkezzen hozzánk Szent József. Vártuk, hogy együtt imádkozzunk, hogy az imában és szeretetben együtt növekedjünk Szent József oltalma alatt.
2. Megtapasztalhattuk a közös ima erejét, elvégeztük a Szent József kilencedet, a Szent József litániát, rózsafüzért mondtunk élő és elhunyt hozzátartozókért, s azokért a gyermekekért, akik az előző héten voltak elsőáldozók. Kértük Szent Józsefet adjon nekik kitartást a hitben!
   Nagyon örültünk, hogy Laci atya is csatlakozott az esti családi imához.
3. Azt kívánom minden befogadó családnak, tapasztalják meg a közös ima erejét, kérjék ügyes- bajos dolgaikban Szent József közbenjárását! Remélem, sok családhoz ellátogat majd Védőszentünk! 

Ferenczné Tóth Annuska és férje nem tudták az örömüket csak maguk megélni, megosztották azt a szomszédokkal is, hiszen ha az örömöket osztjuk, azok gyarapodnak.

Annuska szívéből a következő válaszok születtek: „Igen, egyértelmű az igenem. Nagy áldás volt számomra, hogy otthonunkban lehetett egy hétig a Szent család két tagja. Úgy éreztem, hogy lélekben és testi erőben is feltöltődtem a szobor ittléte alatt. Szerettem volna, ha többen részesülnek ebben a kegyelemben a környezetemből. Egy szomszédasszony jött át és úgy imádkoztunk együtt a megfogalmazott imaszándékainkért. Vasárnap reggel sok szeretettel adtam át a szobrot az utánam következő családnak, hogy ők is részesüljenek abban az áldásban, ami nekünk jutott.” 

Nem is maradt el a jótétemény a május végén, júniusba nyúlóan befogadó Kiss Attila és családja számára sem.

Kiss Attiláné, Ancsa, így számolt be örömükről:

„Családom minden tagja katolikus vallású, ezért is volt teljesen egyértelmű számunkra az egyház védőszentjének befogadása. Hálaadással imádkoztunk Szent Józsefnek. Megízleltük ott tartózkodásának gyümölcseit: nyugodt, meghitt, pillanatok és esték, melyekre egyébként, a rohanó hétköznapjainkban nem igazán jut idő. Megtapasztaltuk a hit erejét, megnyitottuk otthonunkat, szívünket Jézus előtt, s az ő szeretetének árja járta át egész családunkat. Állandó helye lett életünkben a közös imádságnak, melynek ereje képes összetartani a családot. Az igazi családi szeretettel, a Szent József vándor szobor melletti meghitt pillanatok élményével bocsátottuk őt útjára, s a következő jászai Mari idézettel: Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni utána: ez az élet értelme.” Június lett, s Úrnapja, mire szentünk az öt családot végig látogatta. Szép májusi litániák gyöngyvirágillatú sora vezetett el minket a „szentjózsefvirág” illatú Úrnapi sátrakba. Istennek legyen hála ezért a vándorlásért, s a befogadók élményosztásáért.

Farkas Éva
tanító, képviselő testületi tag

Fotó: PlebaniaTeam