Dallal búcsúztak a ballagó diákok
„Itt leszek!” – mondták egyenként bevonuláskor a keresztnevükön szólított diákok. Búcsúzni jöttek. Az egyeki Szent János Katolikus Általános Iskola 8.a és b osztályos tanulói ez alkalommal szerenáddal készültek, dalokba öntötték hálájukat.
Az „éjjeli zenére” az iskola épületén belül került sor. Szeretettel gyülekeztek a gyerekeket tanító, nevelő pedagógusok és a szülők egyaránt. A köszönet nekik, értük szólt, az önzetlen szeretetükért, türelmükért. A tanulók a két osztályfőnök, Balla Jánosné és Lengyelné Ficzere Adrienn tanárnők gondos, precíz felkészítésével, segítségével nyújtották át a dalcsokrot.
Az elsőként felhangzó, Balázs Fecó: Érints meg!- című dal köszönetként minden tanárnak szólt, hogy nyolc évig tanították, nevelték a gyerekeket. Sokak szemébe könnyet csalt az indítás, ugyanakkor az elmúlás gondolata. Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék dalával a diákok hálájukat az alsós tanító néniknek fejezték ki. Megható pillanatnak lehettünk tanúi, amikor két fiú felkérte a tanító néniket, hogy álljanak közéjük, és énekeljenek velük. A gyerekek énekét Prokits Sándor énektanár kísérte zongorán, így biztosítva a gyönyörű zenei alapot.
A dalok sorát zenei aláfestéses vetítések tették változatossá. A fejlődés, az idő múlásának szemléltetésére a gyerekek és a tanárok az 1. és a 8. osztályban készült fotósorozatának bemutatásával került sor. A 8 év alatt készült életképekből válogatva felvillantak előttünk az ez idő alatt történtek, az emlékek.
Bódi István igazgatóhelyettes úrnak, egyben osztályfőnök helyettesnek zongorakísérettel énekelték a Bagossy Brothers Company: Olyan Ő zeneszámát, ezzel köszönve a szeretettel teli pártfogását. A sorban következő, Ákos: Ilyenek voltunk daluk Papp László plébánosunknak, hittan tanáruknak szólt, aki 8 éven át kísérte útjukon a tanulókat. Habár Laci atya nem tudott jelen lenni, -helyhez nem kötött- szeretettel küldték neki a dalt.
A köszönet jeleit szaporítván egy szál virágot, és egy kistablót nagy szeretettel nyújtottak át a gyerekek tanáraiknak. A szervező pedagógusok színes ötleteiből fakadóan az ajándék átvételnek volt egy feltétele: Jellemző dolgokat mondtak kedves tanáraikról, ami alapján magukra kellett ismerniük. A felismerés derűvel emlékeztetett mindenkit az együtt átélt élményekre, pillanatokra, mindez mosolyt, vidámságot csalt a közönség szívébe is. Néhány visszaemlékezés így szólt:
– „Ő az, aki, ha valaki köhögött, azt mondta: -„Jó, csináld, csak halkan!”
– „Ő az a tanár, aki mindig türelmesen megvárta, amíg elcsendesedünk. Sohasem emelte fel a hangját.”- bár magára ismerve – „Másképp emlékszem.” – mondta
– „Ő az a tanár, aki órán felborult a székkel, de nem mertünk nevetni, mert azt hittük, hogy megsérült. De szerencsére nem.”
– „Ő az a tanár, aki ha az interaktív tábla kiírta , hogy ,,No signal”, vagyis ’Nincs jel’, akkor mindig azt mondta, hogy ,,Nincs fogkrém.”
– „Ő az, akiről tudjuk, hogy otthon kaméleont tart háziállatként, s a kaméleon L-es méretű tücsköket eszik.”
– „Hagyta, hogy puskázzunk, csak ne vegye észre.”
– „Többször is járt nálunk óralátogatóban. Kedves egyéniségét tapasztalva már nem is izgultunk az órákon, mindig barátságosan, közvetlenül beszélgetett velünk.”
Lukács Graham: 7 years zenében hallottak vezették be azt a videót, ami a gyerekek 20 év múlva elképzelt énükhöz szóló üzeneteiket tartalmazta. Benne elmondták a gyerekek, hogy milyennek képzelik el a jövőbeli énjüket, mik a terveik, vágyaik. A szép összeállítás vezetett Zorán: Kóló énekéhez, ami a jelenlévők mindegyikét megérintette.
Zárásként az elválás, de a nem végleges búcsúzás, a baráti összetartozás örömteli hangulatát becsempészve szólalt meg a Csepereg az eső… nóta, és közös éneklésre hívták a közönséget is. Ünnepélyes, ám a mindennapok természetességét megőrző, azt tükröző szerenád tanúi lehettünk, hol sírtunk, hol nevettünk.
Köszönjük az osztályfőnökök, a felkészítők áldozatos munkáját, a gyerekek szerenádját. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult a nap szépségéhez. Köszönet a hangosításért. A 7. osztályosok tanárainak és gyermekeinek, köszönet a technikai szervezésért, valamint a szerenádot követő vendéglátásért. A megvendégelés kezdetén meghívottunk, Molnár Katalin EKIF tanfelügyeleti főigazgatóasszony is köszönetét és gratulációját fejezte ki a fiataloknak, és az ő útjukat segítő remek pedagógus kollégáknak. A komoly, összeszedett műsor emlékét a szívében fogja őrizni. Külön öröm volt számára látni és hallani a felnövekvő gyerekek jövőbemutató időutazás boldog családcentrikus terveit, céljait. Intézményünk igazgatója, Kirilla Pál mondott asztali áldást a finom falatokra, azok közt a szülők adta ajándék tortára. A naplóalakú torta lapjai tartalmazták a két ballagó osztály névsorát, és az osztályfőnökön nevét. Az ízléses édességet a két szakácsnak készülő fiú vágta fel, a vendégek pedig jóízűen fogyasztották el.
A napló utolsó lapja elfogyott… „a nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól, a levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol.”
Ők mind itt voltak!
Pappné Fekete Mónika
szülő
