Augusztusi és szeptemberi küldetés – Szent József továbbra is erősíti az egyeki családokat

Augusztus van, tombol a nyár, Elmédben hűsre vágyik, Csak piheg a gondolat. A láthatárt kémleled, Vajon jön-e végre Enyhítő, lágy fuvallat? /Csaba Lajos: Augusztusi vers/

A poéta szerinti augusztusi tomboló nyár minden napján is, vitte az enyhet adó tiszta, hűs lelki táplálékot a fáradhatatlan vándor, Szent József. Nem tétovázott most sem, bátran bekopogott négy család életébe, s meghúzódott csendben a számára készített menedékekben.

Pausz Endre és felesége, Mártika voltak az első befogadók e hónapban. Két szeretetre nyitott, imádságos lélek egyértelmű igenje várta és fogadta szentünket, mint áldást az életükben. Jó érzés volt számukra, hogy jelenlétében imádkozhattak nem csak magukért s családtagjaikért, de a közösségért is.

Endre és Márta hisznek az emberekben lévő jóban, s vallják, hogy minden ember fohászkodik, s mindenki meghallgatásra talál. Ez a megtapasztalt hitük. Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! /Mt7,7-12/ Tarisznyájában ezen üzenettel indították útjára vendégüket, s mondtak hálát az együtt töltött imádságos órákért.

Dr. Fekete Péter Pál egyházközségi képviselőnk és kedves családja számára sem volt kétséges a befogadó szeretet:

„Igen, egyértelmű volt az igen a befogadásra, többek között azért, mert Szent József a családok és a munkások védőszentje. Az Ő oltalmát kérni életünkre, munkánkra hatalmas kegyelem, amelyet nem szabad visszautasítanunk. Szent József közelebb hozta a családot, könnyebbé tette a napi terheket és lehetőséget adott arra, hogy a nap végén, hozzá fohászkodva megelégedéssel és örömmel zárjuk a napot. Az Istennek felajánlott munka soha nem vész kárba és a család egysége elképzelhetetlen a Szent Józsefi minta nélkül.”

Így summázta élményeiket és mondott köszönetet ügyvéd úr a családja nevében is a nemes vendég kegyelmi ajándékaiért.

Bencsik Zoltán világi elnök úr családja volt a vendégfogadó harmadik hetében augusztusnak. Dani, a mezőgazdász, hű és meghatározó személyű oltári szolgálattevő beszélt a kapott ajándékokról:

„Befogadására az igenünk egyértelmű volt, mert ezáltal olyan kegyelemközlő lehetőség birtokába  jutottunk, mely révén hathatós lelki támaszt és Isten közelségét élhettük át a család kötelékében. A közös ima révén az egységet és együvé tartozás erősödését tapasztaltuk meg, mely egyformán igaz volt a család tagjainak úgy, mint a személyes istenkapcsolat vonatkozásában is. Szent József közbenjáró erejére támaszkodva, az ő hathatós segítségét kérjük, hogy siessen segítségére mindazoknak, akik az ő erejében bízva fordulnak Teremtőjükhöz, hogy esdje ki számukra a szentségi életben való megerősödéshez szükséges kegyelmeket.”

Az utolsó, tartalmas, áldásban gazdag mondattal töltötték meg szent József úti tarisznyáját.

Két családnál is szeretett fogadtatásra talált az utolsó héten utasunk, hiszen a Bujdosó és a Tóth család közösen imádkozott esténként szent József oltalmában. A befogadást, hitélményeiket így élték meg:

„Igen egyértelmű volt a befogadásunkra az igen, mert hisszük és reméljük, hogy Szent József közbenjárására imáink meghallgatásra találnak.  Tanulságos volt ez a hét, de van meg mit fejlődnünk az imádkozás terén. Örömmel ültünk össze esténként, hogy imaszándékainkat Szent József elé terjesszük. Megelégedéssel adjuk át Szent József vándorszobrát, hogy a következő család imaszándékai is meghallgatásra találjanak.”

Megköszönve kedves testvéreink gazdag ajándékait, melyekkel szentünk tarisznyáját megtöltötték, kívánunk további áldást hozó építkezést drága vándorunknak és a következő vendégfogadóknak.

Öt családot is megajándékozott látogatásával a jubileumi vándor szeptember hónapban. Elsőként egyházközségünk kedves poétájának, Tóth Antalnak családjához kért bebocsájtást. Anti bácsi így összegezte a befogadást és együtt töltött élményeit:

„Igen, egyértelmű volt az igenem a befogadásra, mert egy ilyen ritka és nagyszerű alkalmat egy hívő katolikus család nem szalaszthat el. Ostobaság lett volna. A közösen tartott sok szép imádság, melyet kedves szomszédainkkal, ismerőseinkkel megosztottunk lélekemelő. s üdvösséges volt. Hitünkben megszilárdított minket. Ezt a hitbéli megerősödést minden katolikus családnak szívből kívánom és ajánlom. Vendégeimet, a Szent családot fájó szívvel ugyan, de jó indulattal bocsátom további útjára. Legyen minden keresztény család támasza! Hozzon minden testvéremnek megnyugvást, boldogságot, békességet és hitbéli megújhodást!”

Mag Józsefné családjánál volt bejelentve a hónap második hetében a szentünk, ám a betegség, lábadozás még nem állt olyan szinten hogy méltóképp fogadhassa a fővendégeket, ezért átengedték ezt a megtiszteltetést egy kedves fiatal családnak, Lengyel Angéla nyolcadikos katolikus növendékünk családjának. Ők örömmel nyitottak ajtót és vállalták, hogy a lábadozó Magné Ica néniről is megemlékeznek közös imáikban. Angéla így írt a heti eseményekről:

„Megtiszteltetésnek éreztem, hogy a Szent József szobor ellátogatott a mi otthonunkba is. Nagyon sok szeretettel és ugyanakkor izgalommal vártuk. A családi közös imáinkban estéről-estére, még mélyebben és bensőségesebben fohászkodtunk. Szent Józsefet egyre közelebb éreztük magunkhoz. Lelki támaszt és nyugodtságot sugárzott akárhányszor rápillantottunk. Családtagjaink szívét még közelebb hozta a Jóistenhez. Hálával tartozunk, hogy befogadhattuk Őt. Minden befogadó család számára kívánom, hogy tapasztalják meg ők is a lelki feltöltődést és hitben való megerősítést, amit mi is átéreztünk.”

Tóthné Erzsike néni várta izgatott örömmel a kedves pátrónust. Határozott, mély istenkapcsolatról, a szenthez való szeretetkötelékről árulkodnak gondolatai:

„Igen! Egyértelmű volt az igenem. Mindig nagyon tiszteltem és szerettem Szent Józsefet. Az Ő “Igenje” Isten kérésére csodálatos tanúságtétel volt. Példa legyen minden családfőnek! Vele imáim bensőségesebbek voltak. Mindenkire igyekeztem úgy gondolni, mint a legközelebbi hozzátartozóimra és imádkoztam értük. Azzal a lelki útravalóval engedem tovább kedves vendégemet, hogy az a lelki összetartozás és szeretet legyen minden családban, közösségünkben, amit ez a kedves kis rajz kifejez a heti “Élő Víz” címoldalán. A gyermek Jézus szemét és mozdulatát, ahogy megtörli Szent József verejtékes homlokát és Szent József mosolyát a bajusza alatt. Testvérek! Ne csak a szemetekkel, a szívetekkel is nézzétek a szeretetnek és egymáshoz tartozásnak ezt a csodálatos mozzanatát! Ez a kis rajz többet mond minden szónál! Próbáljuk mi is így szeretni egymást!

Széki Károlyné a Kis Szent Teréz  Rózsafüzér Társulat vezetője és Herbák Kálmánné kántor volt a vendéglátója a negyedik héten a hű sáfárnak. Marika néni otthonában gyűltek össze imádságra a jószomszédokkal,  s vették körül szerető gondoskodással Isten hű szolgáját. Marika néni meghatárzó élményei a következők voltak:

„Úgy éreztem, hogy Szent József, mint családfő volt jelen magányomban. Reggel köszöntöttem, este imával búcsúztam tőlük. Kegyelem, hogy Csapó Márton másodéves kispap, az egri szemináriumból egy este együtt imádkozott kis csapatunkkal, László atyával együtt. Jó volt szemlélni Szent Józsefet, a kis Jézus mosolygó arcát, amint nevelőatyja karján békésen figyel. Vasárnap reggel még utoljára meggyújtottam tiszteletükre készült alkalmi oltáron a gyertyákat. Szent József imával és az” áldunk Isten jó szolgája” kezdetű énekkel, fájó szívvel búcsúztam el tőlük. Köszöntem az ittlétüket, és a fogadó család kegyeibe ajánlva bocsátottam útjára.

Muczáné Visztra Szilvia, katolikus óvodánk dolgozója és családja volt szeptember utolsó hetében abban a szerencsés helyzetben, hogy fogadhatta  a nemes vendéget. Szilvike a következőket osztotta meg velünk:

„Igen, egyértelmű volt a befogadás, de a tavaly decemberi felkérés, olyan távoli időpontnak tűnt, ebben a felgyorsult világban. Megtapasztaltuk, hogy milyen érzés az, amikor nem csak a “szükség” visz rá az imádkozásra. A bajban nagyon könnyen imádkozunk Atyánk szeretetétért és gondoskodásáért, egyébként meg megfeledkezünk róla. Távozó szentünk tarisznyájába azt a kérést helyeztük, hogy segítsen bennünk ébren tartani az ima utáni vágyat!

Nagy öröm és hála van a szívünkben kedves testvéreink irányába, akiket arra vitt a lélek, hogy ilyen szép gondolatokkal örvendeztessenek meg bennünket. Nyugodt a lelkünk amiatt is , hogy szeptemberben kedves vendégjárónk nem csak adott, de kapott is bőven gyümölcsöket a tarisznyájába. Anti bácsi ez alkalomra született négysorosánál méltóbb befejezést nem is kívánhatnánk!

Lehet a Te sorsod keserves,
Reményt, csak a hitből meríthetsz!
Lehet az életed sikeres,
De hit nélkül élni sem érdemes.

Farkas Éva tanító

Fotó: PlebaniaTeam és magánarchivum