Árpád-házi Szent Margit búcsú Újszentmargitán
750. évvel ezelőtt, 1270. január 18.-án, 28 éves korában költözött az Örökkévalóságba Árpád-házi Szent Margit domonkos-rendi apáca. Újszentmargita – ahogy a település neve is őrzi, szoros kapcsolatban áll vele, és az ő névadójával, Antióchiai Szent Margittal. A település templomában 2013. óta ereklyéje által is jelen van, engesztelő életpéldája követésre hív, mert az ő korához nagyon hasonló történelmi kor részesei vagyunk. Bennünket ugyan nem a tatár pogány népek támadása fenyeget. Más népek pogány támadásától, és ideológiai viharoktól kell tartani, ezekkel szemben kell őrizni a katolikus hitet, ezer éven át épített lelki örökségünket.
A templom búcsújának ünnepi szónoka és főcelebránsa Gáspár Mátyás ajaki plébános úr volt. Homíliája elején felidézte a település 1011 éves történetét; – mint mondotta: Ahová meghívást kap, annak a közösségnek múltját mindig tanulmányozni szokta.
Szent István király adományozta ezt a területet az egri püspökségnek. 1241-ben, a Tatárjárás pusztítása nyomán a település eredetével kapcsolatos addigi iratok megsemmisültek. 1261-ben találkozunk a község nevének említésével, amikor az egri Püspök oklevélben erősítette meg a jogát e terület fölött. A középkorban templomos hely volt – 1952-ben a templom helyét régészeti leleltek igazolták. A falu neve „Szentmargita” középkori templomának védőszentjére utal, aki Antiochiai Szent Margit volt. 1501-ben került az egri Káptalan birtokába és 1945-ig maradt annak gondozásában. A káptalan 1863-ban pusztamargitai uradalmi épületében állított fel egy kápolnát, 1889-ben felépítette a paplakot, 1891-től pedig önálló plébániai rangra emelte. Első plébánosa Frank Károly volt. 1893-94-ben új templomot építettek, amelyet 1895. szeptemberében áldottak meg. A főoltárképet, mely Árpádházi Szent Margitot ábrázolja F. Sajósy Alajos festőművésszel készíttették el, amely jelzi, hogy az ide járó népet Árpádházi Szent Margit oltalmába ajánlották. 108 évig volt önálló egyházközség. 1998. óta Egyek fíliája.
A történelmi kitekintést követően azt a kérdést tette fel Mátyás atya, vajon mire tanít bennünket a község történelme? Elsőként arra, hogy elődeink élni akartak itt – és itt akartak élni. Olyan helyen vetették meg a lábukat, bármilyen veszély fenyegette őket, amelynek nincs ugyan természetes védelme, nincs a közelben folyó, hegy. Margita a puszta települése. (Sokáig így is találjuk a település nevét: Szentmargitapuszta.)
Azt is világosan látjuk, hogy a történelmi emberi viharok felett ott van Isten gondviselő jelenléte. Az Isten cselekszik a néha oly összevisszaságnak tűnő történelemben is, megőriz viharon, vészen át. Az Isten erőt ad az újrakezdéshez. Gyönyörűen ír erről Wass Albert: „Üzenem a háznak, mely fölnevelt, – nemzedékek őrváltásain, jönnek majd újra boldog építők, kik kiássák a fundamentumot, és az erkölcs ősi hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot… … Üzenem a háznak, mely fölnevelt, – a fundamentum Istentől való.”
Hogyan akartak itt élni elődeink? Katolikusként, mert az ősök tudták, hogy csak Isten megtató és megerősítő kegyelme által vészelhették át az elmúlt évszázadok veszélyeit. Templomot építettek, melynek tornya felfelé mutat. Világos értékrend mellett kötelezték el magukat. Magyarként akartak katolikusok lenni, ezért ajánlották magukat egy magyar szent, Árpád-házi Szent Margit oltalmába. Amikor 1895-ben az oltárkép elkészül, a magyar millennium évének előestéjén a magyar népért önmagát áldozatul adó – Istennek szentelt életet élő – szentet ábrázoló kép kerül a templom főoltárára. A kép egyszerű kifejezéssel tanítja: evilági hatalomban ne bízzatok, ha az üdvösségről és nemzet jövőjéről van szó. De tanítja azt is, hogy Istennel nemzet is üdvösség is építhető.
Árpádházi Szent Margit ünnepén tegyük fel bátran a kérdéseket magunknak őseink 1100 éves történelmét szemlélve: Mi akarunk-e itt élni? – őseink vérrel szerzett és Isten segítségével megőrzött földjén élni? És hogyan akarunk itt élni ? Katolikusként akarunk itt élni? Magyar katolikusként akarunk itt élni? A válasz hétköznapi életünk lesz erre a kérdésre. Családjaink, falvaink, városaink és nemzetünk életében tudunk válaszolni erre. Kérjük a Boldogasszony, Árpádházi Szentjeink , különösen Árpádházi Szent Margit áldott közbenjárását, hogy esdjék ki számunkra a kegyelmet, hogy életünkkel olyan választ adjunk ezekre a kérdésekre, amely jövőt, katolikus jövőt , katolikus magyar jövőt hoz nekünk és a ránk bízott nemzedéknek egyaránt . – fejezte be ünnepi tanítását Gáspár Mátyás atya.
A szentmise végén Papp László plébános két levelet idézett. Az első levélben Maksó Péter Miskolc-Diósgyőri káplán atya mondott köszöntet azért, hogy egy héten keresztül Miskolc városa láthatta vendégül Szent Margit ereklyéjét.
„Nagyon sűrű programja volt. Minden napon más templomba, plébánián szerveztek neki liturgikus ünneplést. Járt Diósgyőrben, ahol többek között egész éjszakás virrasztásban engesztelt velünk hazánkért. Járt Újgyőrben, Selyemréten, Bükkszentkereszten, Martin-kertvárosban. Ezen kívül a Szent ha a magyar szentek elindulnak szeretnének valamire figyelmeztetni. Szent Margit mozgósít és imára, engesztelésre hív minket magyarokat országunkért, a világért. Amerre jár felszítja a hitet, és velünk engesztel. Vegyük komolyan kérését és újítsuk meg hitünket Krisztusban, kétszerezzük meg buzgóságunkat.” – írta levelében Péter atya.
A másik levél pedig a szombathelyi egyházmegye helynökétől, Császár István atyától érkezett. Mint írja: „Dr. Székely János megyéspüspök megbízásából szívesen teszek eleget kérésének és örömmel adom át Boldog Brenner János vértanú áldozópap hiteles ereklyéjét, kézujjcsontjából egy-egy darabkát Egyek, Tiszacsege és Újszentmargita templomai részére. Isten áldása és Boldog Brenner János közbenjárása kísérje az ereklye előtt imádkozó hívek életét.”
Így tehát hamarosan Boldog Brenner János vértanú ereklyéje is elhelyezésre kerül, hogy közbenjáró jelenléte segítsen bennünket.
A búcsúi szentmise után a templom szomszédságában álló Fehér Liliom Gondozási központban, Csetneki Csaba polgármester úr jóvoltából, és munkatársai és az egyházközség híveinek segítségével szeretet-vendégség keretében folytatódott a testvéri-baráti együttlét.
Fotó: Csetneki Csaba polgármester