A Plébános, akinek a szíve a 12 év során Egyeken is otthonra lelt!

Azt reméltük, hogy sosem jön el ez a pillanat…

2022. július 31-én Papp László plébános – az Egyeken megélt 12 évéért felajánló – hálaadó szentmiséjére gyülekeztünk.

Van, aki megy, van, aki itt marad…

Laci atya búcsúbeszédében az Isten által szívébe helyezett gondolatokat osztotta meg velünk.

Megköszönte a szülői ház szeretetteljes nevelését. A szemináriumi évekre is jó szívvel emlékszik. Egyek, mint az első plébánosi helye is meghatározó lett az életében. Köszönetet mondott az elfogadásáért, a szeretetért, azért, hogy kölcsönösen alakíthattuk, jobbá tehettük egymást. Az első hely, ahol az itt élők sorsa, gondja, és öröme, a hívek lelkének teljes felelőssége rá lett bízva. Mindez beivódik a szív legmélyére, s onnan kitörölhetetlenül, soha nem lesz feledve, mércéül szolgál a papi sors utána következő szakaszának.

Búcsúzott a templom falaitól, amelyet a 12 év alatt több ütemben is szebbé tehettünk. A kezdetektől Egyeken szolgált papjaink említésével, a szívében lévő háláját fejezte ki Laci atya az elődök hűséges munkájáért. Kérte a papi hivatásért mondott imáinkat. A közösségünk tagjai lámpások e világban, hálát adva kért minket, hogy őrizzük e tüzet. Szentségtől ragyogó arcokat látván felidézte Laci atya a sok lehetőséget, közös alkalmakat, a ministránsok, a munkatársak, az önkéntesek, a karitászosok, a Billings- oktatók, a szorgalmas, kitartó hívek példaadó szolgálatát, melyek egyre közelebb vittek minket Isten országához. Köszönetét fejezte ki az oktatásügyben végzett hitélet erősítéséért, illetve az önkormányzattal való jó együttműködésért.

Megköszönte a kialakult baráti kapcsolatokat, a batárokat, akik nem féltek a szeretetétől. Akik alázattal, szelíden és türelemmel elfogadták, hogy ember maradhasson, mert a papnak is ugyanúgy szüksége van jó szóra, figyelmes maghallgatásra, bátorításra, szüksége van ölelésekre, tanácsokra, mint mindenki másnak ezen a világon.

Búcsúzunk, de nem végleg, hiszen csak a hely lesz más, egyébként is a végső cél, a mennyország kapuja mindannyiunk előtt nyitva áll…

Világi elnökünk, Bencsik Zoltán foglalta össze Laci atya 12 éves egyeki létének gyümölcseit. Mindannyiunk nevében meghatottan mondott neki köszönetet az eddigi plébánosi munkájáért:

„A 12 év elég hosszú idő az ember életében. Sok minden történik, változik az ember, sok tapasztalatot szerez. A plébániánk 250 éves fennállása óta ez egy új fejezet. Egy fejezet, amelynek te is része voltál. Benne marad a kezed nyoma örökké. Megőrzi a munkálkodásaid nyomát, a tetteidet, -gondolom-, ameddig itt Egyeken keresztények élnek, emlékezni fognak rád. Sok mindent meg kell köszönnöm. Köszönöm, az általad celebrált szentmiséket, amelyek az egyház 2000 éves hagyományait szépen visszaadták. Minden alkalommal megélhettük az eukarisztia élményét. Köszönöm az együtt ült ünnepeket, azoknak a szépségét, erőt adtak a hétköznapokban ezek az élmények. Köszönöm a prédikációidat, melyben mindig tisztán, világosan, érthetően fogalmaztál. Segítettél bennünket az evangélium helyes értelmezésére, tanítottál bennünket a helyes keresztény életre a hétköznapokban is. Köszönöm a missziós munkádat, hisz minden alkalmat megragadtál arra, hogy bevond köreinkbe a tőlünk távol álló embereket. Példát tudtál mutatni, hogy közösségünk gyarapodhasson. Köszönöm a zarándok utakat, -Sok együtt töltött közös élmény!-, ami szintén a hitünk mély megélésére szolgált, és tapasztalatot szereztünk. Köszönöm, hogy idehoztad Szent Fausztina, Szent II. János Pál pápa, Boldog Brenner János ereklyéjét, hogy az ők életpéldái tanítsanak bennünket imádkozni, és a helyes keresztény életre. Nagyon köszönöm, hogy foglalkoztál az ifjúsággal, nevelted őket szép oltári szolgálatra, a közösen végzett együttlétekre, a táborozásokra. Mind-mind azt a célt szolgálta, hogy ne csak múltunk, jelenünk, de jövőnk is lehessen. Köszönöm azt is, hogy kézben tartottad egyházunk pénzügyeit. Végig tudtuk fizetni a számlákat, fizetéseket, fejleszteni tudtunk, a templomot szépíteni, a liturgikus tárgyakat újítani. Mindenre jutott pénz, úgy, hogy közben úgy mész el, hogy rendben van minden. Köszönöm azt is, hogy munkát, fáradtságot nem kímélve megragadtál minden lehetőséget, hogy felújítsd a plébániát, illetve a templom részleges felújítása is megtörtént.

Tudom, hogy ez nagyon sok fáradtságba, munkába került, és létrehoztad azt a plébániát, ami sok-sok évtizeden keresztül fog majd szolgálni bennünket. A mindenkori plébános lakóhelye, munkahelye lesz, ezenkívül egy új funkcióval is elláttad, -ez a te gondolatod volt- hogy a régi épületet közösségi teremmé építetted, a közösség gyarapodására. Rengeteg rendezvényt és nagyon sok élményt adott ez számunkra. Ez is nagyon fontos része a missziós tevékenységednek. Nagyon sok egészséget, jó egészséget, erőt, természetesen kitartást, szorgalmat kívánok továbbra is neked, hogy az új szolgálati helyeden is helyt tudj állni! Meg vagyok győződve arról, hogy az egyház téged nem tud megbízni olyan feladattal, amit 100%-osan nem tudsz végrehajtani. Kívánunk neked nagyon sok jót, szeretettel gondolunk rád! Ha erre jársz, látogass meg minket! Mi is figyelemmel kísérjük sorsodat. Kívánjuk, hogy a papi hivatásod teljesedjen ki! A mielőbbi viszontlátásra, az Isten áldása kísérjen téged utadon!”

Laci atya édesanyja is érzékeny köszönetet mondott a hívek felé, hogy befogadták és szerették a fiát.

A hely más, a szív szava ugyanaz. Téged, Laci atya Egyek, az egyeki templom, a hívek szíve –az otthon, mint egy csigaház- mindig vár haza. Köszönjük a csodás 12 itt töltött éved. A sok közös szép emléket vidd szívedben, vidd magaddal, mi pedig itt őrizzük a miénkben….

Kedvenc napraforgó virágcsokorba fogva szeretetüket a munkatársak is köszönetet mondtak, Erzsike sekrestyés és Marika néni kántor öleléssel, sírástól elcsukló hanggal köszönték meg Laci atyát.

A ministránsok nevében Tomi így köszönte az elmúlt éveket:

„Nagyon sokat köszönhetünk Önnek, hiszen bevezetett minket a hit világába. Szent Józsefhez hasonlóan, atyai szeretettel egyengette utunkat, ha hibáztunk, gyengéd szigorral segített alakítani bennünket. Sok helyre eljuthattunk Atyának köszönhetően, például különböző táborokba, ministráns találkozókra, külföldi utakra, bowling-ozásra, lézerharcra, zarándoklatokra, melyek sok szép emlékkel gazdagítottak minket. Többször is hirdetett ministráns versenyt, hogy ezáltal is növelje buzgóságunkat, illetve meghálálja addigi szolgálatunkat. Problémák esetén is bátran fordulhattunk Atyához tanácsért, segítségért.

Szeretnénk megköszönni Laci atyának mindent, amit értünk tett az évek folyamán. További szép éveket kívánunk Önnek, illetve reméljük, hogy örömmel gondol majd vissza a közösen töltött időszakra.

Bízunk benne, hogy a jövőben, egyszer, újra az egyeki Szent József Plébánia lelkipásztoraként fogunk Laci atyával újra találkozni!”

A Jópásztor öltözékkel felruházva engedtük útnak szeretett Plébánosunkat, és búcsúzóul egyeki készítésű, eredeti, kézzel varrott pásztor tarisznyát akasztottunk a vállára. És, hogy a tarisznya ne legyen üres, útravaló pogácsával és a hívek üzeneteivel, jó nagy adag kifogyhatatlan, örök szeretettel töltöttük meg azt.

Laci atya pedig egy–egy kifogyhatatlan rózsafüzér „gyógyszert” is ajándékozott a híveknek. Ígérjük, hogy a jótékony hatását mindennap megtapasztaljuk!

MINDENT KÖSZÖNÜNK!

Laci atya! Keresd továbbra is buzgón, isteni szeretettel a lelkeket!

„Csak egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életemnek minden napján.”

Kívánjuk, hogy ez a kérés váljon örökké valóra! Ámen

Pappné Fekete Mónika