A Balázsolás hagyománya Egyeken

A Balázsolás hagyománya Egyeken

A Szent József Plébánia és a Szent János Katolikus Bölcsőde, Óvoda és Iskola szép hagyományt ápol már 10 éve.

A Gödöllői Kántorátus részvételével minden év február 3-án, Szent Balázs püspök és vértanú emléknapján ünnepi vecsernyére jön össze, azt követően pedig a résztvevők balázs-áldásban részesülnek.

Így volt ez ebben az évben is, hiszen Balogh Piusz gödöllői apát úr vezetésével hét vendéget fogadtunk körünkben, köztük Kovács Ervin Gellért és Lukács Gábor Imre premontrei atyákat, Farkas Domonkos művészeti vezetőt, Gólya Esztert, a máriabesnyői kegytemplom karnagyát Kája Sándort és Nagy Ákost, a Budapest-Zugligeti Római-Katolikus Plébániatemplom orgonistáját.

Egyházmegyénkből Sziklai Dávid rakamazi káplán atya, valamint két kispapunk: Mike Ervin és Nyeste Tamás Nyíregyházáról.

A vecsernye előtt liturgikus énekpórbával készültek elő a jelenlévők, hogy ne csak testben de lélekben is megérkezzenek. A népzsolozsmának több éves gyakorlatát bizonyítja az Egyeki Énekes Népzsolozsmás könyv is, hiszen heti rendszerességgel a hívek részvételével végzik templomunkban. Az ünnepi vesperást követően tanárok és diákok a jelenlévő papok szolgálata által kaptak áldást, hogy Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől.

Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.  A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. 316 táján végezték ki. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait imádkozta, ez volt a balázsolás.

Babits Mihály Balázsolás című verse a költő saját élményét fogalmazza meg. 

Babits Mihály: BALÁZSOLÁS

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyetyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.

PlebaniaTeam

Fotó: Pappné Fekete Mónika