Virágvasárnap – az Úr szenvedésének vasárnapja

Ezen a napon ünnepli az Egyház Krisztus Urunk Jeruzsálembe való bevonulását a húsvéti misztérium beteljesítésére. Éppen ezért a nap minden miséjében megemlékezünk Urunknak erről a bevonulásáról, mégpedig a főmise előtt körmenettel vagy ünnepélyes bevonulással, a többi misék előtt pedig egyszerű bevonulással.

Ha Virágvasárnap nélkül érkeznénk a Szent Háromnapba, félő, hogy a názáreti Jézus egyéni történetére emlékeznénk csupán: perére, megkínzására és kivégzésére. A Nagyhét azonban Virágvasárnappal kezdődik. Húsvét hajnalának dicsőséges fényéből már most kapunk néhány aranyló sugarat: „Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jön, hozsanna a magasságban!” (Mt 21,9) A véres és sötét Nagypénteket Virágvasárnap, illetve Húsvét és Pünkösd ragyogása keretezi. Ahhoz hasonlít ez, mint amikor a színeváltozás hegyén tündöklő fényben áll az Úr Jézus, miközben Illéssel és Mózessel eljövendő haláláról beszélget. Itt is, ott is dicsőség öleli körül a nagypénteki áldozatot, hogy tudjuk, maga Isten működik itt. – írja Barsi Balázs atya.

A 4. század végén (370 táján) egy galliai zarándoknő szentföldi útjáról naplót készített. Ebben egyebek mellett részletesen leírja, hogyan tartották meg a nagyhetet a szent városban, melyben a megváltás műve végbement.
A hetedik órában[1] az egész nép felmegy az Olajfák hegyére, vagyis az Eleonába, a templomba. A püspök leül, himnuszokat[2] s a napnak és helynek megfelelő antifonákat[3] mondanak, hasonlóképpen olvasmányokat is. Amikor elkezdődik a kilencedik óra, himnuszok éneklése közben felmennek az Imbomonra, vagyis arra helyre, ahonnan az Úr a mennybe emelkedett, és ott leülnek. Ugyanis mindig felszólítják az egész népet a püspök jelenlétében, hogy üljön le, csak a diakonusok állanak mindig. Ott is himnuszokat s a helynek és napnak megfelelő antifonákat mondanak: hasonlóképpen közbeiktatott olvasmányokat és könyörgéseket. És amikor elkezdődik a tizenegyedik óra, felolvassák az evangéliumból azt a részletet, ahol a gyermekek ágakkal és pálmákkal találkoznak az Úrral, ezt mondva: „Áldott, aki az Úr nevében jön”. A püspök pedig s az egész nép rögtön felel, és aztán mindnyájan gyalog levonulnak az Olajfák hegyének a csúcsáról. Az egész nép a püspök előtt megy himnuszok és antifonák éneklése közben, mindig ezt válaszolva: „Áldott, aki az Úr nevében jön”. És amennyi gyermek csak van azon a helyen – még azok is, akik nem tudnak járni, olyan kicsinyek, akiket a szüleik a nyakukban tartanak — mindnyájan ágakat tartanak, ki pálmaágakat, ki olajágakat; és így vezetik a püspököt olyan formában, ahogy az Urat vezették azon a napon.

És a hegy csúcsáról a városig, s onnan az Anasztasziszig[4] az egész városon áthaladva, mindnyájan gyalogosan, még ha matrónák és urak is, így vezetik a püspököt responzóriumokat mondva, lassan-lassan, hogy a nép el ne fáradjon, és így érkeznek meg, már este, az Anasztasziszba. Amikor oda megérkeznek, bár már késő van, mégis elvégzik a lucernariumot[5], ismét imádkoznak a Keresztnél és elbocsátják a népet.

A négy stációs körmenettel emlékezünk Jézus Jeruzsálembe való bevonulására. Ez a körmenet már a 386-ik évben előfordult Jeruzsálemben, nyugaton azonban csak a VII. századtól kezdve terjed el. A középkorban gyakran az evangélium-könyvet vitték, mint Krisztus képviselőjét egy tartón, vagy pedig a keresztet, melyről a leplet eltávolították, sőt néhol a legfölségesebb Oltáriszentséget. I. stáció: az ágak megszentelése. II. stáció: az ágak leterítése. Megjelenül szemünk előtt az evangélium: „mások ágakat szedtek a fákról, s leterítették az útra.” A körmenet megáll egy alkalmas helyen; a pap kezébe veszi a keresztet, gyermekek lépnek elébe, ágakat terítenek a földre, amelyeken a pap áthalad. Közben előbb az előénekesek, majd a hívek éneklik: Ant. Pueri Hebraeorum tollentes / Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait… III. stáció: a ruhák leterítése. Jelenné lesz ez is szemünk előtt: gyermekek díszes ruhát hoznak a körmenettel szemben, az antifonát éneklik, s miközben azt közösen megismételjük, leterítik az útra. IV. stáció: Hódolat a Krisztus Király előtt. A körmenet csúcspontja az ünnepi himnusz eléneklése, a gyermekek hódolata. Jézus mondta a főpapok és írástudók méltatlankodására válaszul: „Nem olvastátok-e, hogy a kisdedek ajka által viszed végbe a dicséretet?!” A kórus kezdi, s mindnyájan megismételjük a refrént. Majd gyermekek lépnek egymás után a kereszt elé, s éneklik a verseket. A megismételt refrén alatt meghajolnak, majd átadják a helyüket a következőknek

Egyházközségünkben ebben az évben is a gyermekek népes részvételével és szolgálatával hódoltunk a közénk érkező Krisztusnak. Köszönet az őket felkészítő lelkes pedagógusoknak és szülőknek is.

Add meg nekünk, Istenünk, / hogy szívünk teljes odaadásában / valóban felfoghassuk a szent liturgiában megjelenő események értelmét. / Hirdessék a zöldellő ágak és a virágok, / hogy megváltó Királyunk, Jézus Krisztus / harcba szállt a halál fejedelmével, a Sátánnal, / és legyőzte őt saját halála által. / Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, / hogy Jézusban az isteni irgalom és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt. Kérünk, mennyei Atyánk, / hogy szent Fiad által, / akinek tagjai vagyunk, / a bűn és a halál fölött győzelmet aratva / mi is eljuthassunk a dicsőséges föltámadásra, / a mi Urunk, Jézus Krisztus által. / Amen.