Vecsernye és balázsolás Egyeken

Szentek ünnepe – szent éneket zengve

Az egyeki Szent János Katolikus Óvoda és Iskola a második félévet közös zsolozsmával kezdi Szent Balázs emléknapján minden tanévben. A hagyomány szerint Balázs örmény származású volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már, mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték. A Balázs-legenda első képi   ábrázolása   is   a   9.   századból   származik,   mely   Rómában   a   Szent   Kelemen   bazilika altemplomában található. Szent Balázs a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás szép szokása is. Az iskolás gyermekek házról házra jártak. Adományt gyűjtöttek, iskolába toboroztak, köszöntőket mondtak. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.

A Balázs-áldásról így írt Pilinszky János: „Február 3-án Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan– mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztottáldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák   vagy   legjobb   esetben   a „ránk   ragadt   szokások”   közé   sorolják. De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul,   s   a   hajdani   szent   püspök   mennyei   közbenjárásáért   könyörög   az   arcába   világító gyertya fényben? (…) Aki hívő a Balázs-gyertyák fényébe térdepel, még ha arra kérné is Szent Balázs közbenjárását, szíve legmélyén, legvégül mégse a „közvetlen csodára” számít. Annál szinte többet és mélyebbet remél: a szent közbenjárását Istennél. Legvégül tehát Istenre bízza kérését magát is. Igen, aki a Balázs-áldást magára veszi, Isten végső irgalmába vetett bizalmának adja tanújelét. Nem szokás és nem is babona, hanem Isten irgalmába vetett végső, s nagyon is felnőtt bizalmunk megvallására szép alkalom hát a szent ünnepén az oltárrács elé térdelnünk.”

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a Gödöllői Kántorátus tagjaival együtt imádkoztak intézményünk diákjai és pedagógusai. Balogh Péter Piusz gödöllői apát úrral, valamint Lukács Gábor Imre atyával és Dr. Sztankó Attila máriabesnyői plébánossal – akik szintén megtisztelték közösségünket jelenlétükkel, a vesperást követően diákokat és tanárokat Balázs-áldásban is részesítettünk.

Fotó: Bódi Viktor