Útjára indult Szent József vándor szobra – az első hónap tapasztalatai

Útjára indult Szent József vándor szobra – az első hónap tapasztalatai

Eltelt az első hónap kedves szentünk, Szent József missziós küldetésének jubileumi útjából. Természetesen a közösség imája és figyelme kíséri őt, nem hagyva magára nemes feladatának teljesítése közben. Meggyőződésünk, hogy nem csak a befogadó 52 család kíváncsi az ő pártfogó szeretetének megnyilvánulásaira, hanem minden jóérzésű ember. Ezért is számolunk be minden hónapban az adott családok kapott ajándékairól, hogy azt osztva mindenki számára azzá lehessen, részesedve az örömökben. A vendéglátó családok beszámolóit olvashatják az alábbiakban, időrendben, a fogadás sorrendje szerint. Minden családnak, akik együtt töltöttek egy hetet a vándorszoborral ugyanazt a három kérdést tettük fel.

Az első héten plébánosunk, Papp László atya volt a befogadó házigazda. Az alábbiak szerint élte meg az élményt:

1. Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért

Már 2017 nyarán elkészítettem a Szent József vándorszobrának fogadásához ajánlott imádságokat, a naplót. A szerkesztés és előkészítés ideje alatt azokra a családokra gondoltam, akik nyitott szívvel és családi ajtóval készek arra, hogy tanuljanak Szent Józseftől, a Szent Család fejétől, az Egyház védőszentjétől és plébániánk patrónusától. Különösen megérintettek Avillai Szent Teréz tapasztalatai, aki a kármelita rend megújítójaként az általa alapított első kármelita rendházat is Szent József oltalmába helyezte. Plébánosként úgy  éreztem, nekem is ezt kell tenni, ezért elsőként fogadtam a plébánián az ő szobrát.

2. Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

Az év első két napját Ágoston öcsémmel együtt töltöttem, együtt írtuk össze imaszándékainkat, együtt imádkoztunk azon a két estén, a plébánia imasarkában, ahol ott található a Szűz Anyát ábrázoló festmény is. Az volt a tapasztalatom, hogy Szűz Anyával, Szent Józseffel és a karján pihenő Kisdeddel a Szent Család tagjai vagyunk mi is. Ezt a vérségi kapcsolattól mélyebb kötődést különleges módon éltem meg: ha vérszerinti édesapám már nem is lehet közöttünk, ha édesanyám távol is él, nem vagyok egyedül: van égi édesapám, édesanyám és Krisztus, az én testvérem, barátom. Azt kértem tőlük, hogy áldják meg ezt a jubileumi évet, és adjanak tanácsot, hogyan tegyük meg Isten akaratát. Bár a szobor már nincs a plébánián, azok a családok, akiknél jár, lélekben is itt vannak velem minden alaklommal, amikor a plébánia ima-sarkában értük is imádkozom.

3. Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa
Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendégedet?

 Azt remélem ettől az évtől, hogy a családok újra felfedezik a közös imádságban rejlő erőt. Hogy mernek nagyot kérni Istentől! Szeretném, ha nem csak a családtagokat, de a plébánia nagy családját is átölelné Szent József közbenjárására az a természetfeletti tapasztalat, amely a hitre jutott keresztény élménye: az imádságra szánt idő nem elfecsérelt, akkor sem, ha nem tapasztalom azonnal a gyümölcseit. Szent József csendes példaadása ebben is segítsen: szeressük a csöndet, mert nagy kincseket rejtenek.

Katolikus intézményünk vezetője Kirilla Pál és családja követte a jó példát s fogadta be otthonába másodikként a csendes szentet. A látogatást így értékelték:

  1. Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért?

Igen, egyértelmű volt. Mikor Laci atya tervezte ezt a projektet, már akkor tudtam, hogy szeretnék én is bekapcsolódni. Annak nagyon örülök, hogy nem egyedül, hanem Anitával együtt imádkozhattuk azt a hetet végig.

2. Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

Közös gyertyagyújtás a közös ima esténként. Laci atya látogatása.

3. Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa
Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendégedet?

Minden család tapasztalja meg a közös ima erejét. És hogy lehetőség szerint a következő évben is sok családhoz jusson el Szent József.

A harmadik héten Farkas Éva otthonát tisztelte meg látogatásával patrónusunk. Hajas Pálné Erika így emlékszik vissza a közös, családi imaalkalmakra:

1. Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért?

Természetesen kérdés sem merült fel bennem, azzal kapcsolatban, hogy otthonunkba fogadjuk Szent Józsefet. Azonban a mi kis családunk fejének távollétében, úgy láttam jónak, ha férjem Édesanyjának otthonában imádkozunk együtt, egy családként. Otthonomnak érzem anyósom kicsi házát, ezért maximálisan átéltem Szent József befogadását. Minden este szeretettel jöttünk Szent Józsefhez imádkozni, öröm volt átélni és látni, hogy egy éves kislányom is türelmesen velünk imádkozott minden este.

2. Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

A közös ima öröme ennél jobban még nem találta meg szívemet. Szent Józsefnek köszönhetően távollévő szeretteimért a szokásosnál mélyebben tudtam imádkozni. Számomra sokszor segítség, ha útmutatót kapok és Szent József ebben az egy hétben megtanított imádkozni. Megtanított átszellemülni és egymásra figyelni. Megtanította nekem, hogy a legtöbb, amit szeretteinkért ilyen messziről tehetünk az, ha imádkozunk értük. Azóta is minden este imádkozom családomért, gyermekeimért, férjemért. Kislányunkat is erre tanítom.

3. Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa
Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendégedet?

Hiszem, hogy Szent József örömmel volt velünk minden este a közös imában. Vele imádkoztunk, az ő segítségével. Sokat köszönhetünk neki, éppen ezért én hálás szívvel gondolok rá. Köszönöm neki, hogy velünk volt ebben az egy hétben és bár a szobor tovább állt, de ő velünk maradt. Útravalóként azt mondanám neki, hogy hozzon minden család életébe békét és tartsa meg erejét az év minden hetében. Találja meg minden családban a szeretet lángját és kovácsoljon össze az imában minden családot. Öntse el a gyermekek szívét szüleik iránti tisztelet és szeretet, s a házastársak is tudjanak az év nehéz, megpróbáltatásokkal teli napjaiban is megértéssel fordulni egymás felé.

Réka, a negyedik befogadó család egyetemistája így mesél a szent vendégségről:

1. Egyértelmű volt-e az IGENED a szentcsalád fejének befogadására, miért?

Igen, amint tudomást szereztünk Szent József befogadásának lehetőségéről, egy pillanatig sem gondolkodtunk a válaszon, inkább megtiszteltetésnek éreztük, hogy a mi családunk is vendégül láthatja néhány napig a kisdedet karjában tartó Szent Gondviselőt. Az egyértelmű válasz oka pedig az volt, hogy ez a kivételes lehetőség alkalmat kínált a közös családi imában való növekedésre, vagyis mindannyiunk hitének megerősítésére, annak elmélyítésére.

2. Tapasztaltad-e meg ott tartózkodásának gyümölcseit, melyeket?

A legértékesebb ajándék, amelyet megtapasztalhattunk, a családi ima ereje. Eddig is tudatában voltunk az ima fontosságának, viszont Szent József társaságában meggyőződhettünk arról, hogy valóban egységben, azaz a közös fohászkodásban az erő. Továbbá, védőszentünk jelenléte ösztönzött minket a felajánlásokra, illetve elhatározásokra, azok betartására, így is elősegítve lelki életünk ápolását. Otthonunkban való tartózkodása idején megérttette velünk családfői feladatának összetartó erejét, hiszen édesapám, mint gondviselő, példamutató módon vezényelte esti imáinkat és a napi rózsafüzért.

3. Távozás tarisznya- hamuban sült pogácsa morzsa
Milyen lelki útravalóval indítottad további útjára vendéged

A mi lelki útravalónk csupán annyi, hogy minden befogadó család hasonló, értékes ajándékokkal gazdagodjon. Ismerjék fel a közös imádság fontosságát, s tapasztalják meg védőszentünk nagyságát ott tartózkodása idején.

Láthatóan nem tétlenkedett a vendég, de a vendéglátók is sarkig nyitották szívük kapuját. Találjon februárban is otthonra minden meglátogatott lelkében. Kíséretéről, az imáról, most se feledkezzünk el!

Farkas Éva tanító, képviselő testületi tag

Kapcsolódó tartalom:

Fotó: PlebaniaTeam