„Tegyétek boldoggá az embereket!” – Karitász önkéntesek továbbképzése

Az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója Árvai Ferenc –jelenleg Sirok plébánosa, szavain, elméleti tudásán és tapasztalt történetein keresztül gyarapodhattak a Nyíregyházán szervezett Szociális-karitatív önkéntes alapképzésen részt vevő karitász tagok május 26-án, szombaton.

„Tegyétek boldoggá az embereket!” – A Názáreti Jézus nevében. – ez a tanítás többször elhangzott a képzési órák folyamán, ezzel megerősítve a lényeget. Az idézett egy mondatban a karitász védőszentjének kérése fogalmazódik meg: „Tegyétek boldoggá az embereket!” – mondta Árpád-házi Szent Erzsébet, aki 24 évi földi tartózkodása alatt teljesítette ki életét.

Ferenc atya a karitászt a szó eredetétől kezdve, a céljai megfogalmazásával, a karitász kezdetének, alakulásának történetén keresztül egészen a világszervezetté növéséig mutatta be.

A karitász szó a latin „agapé”-ból ered, ez Isten szeretete, mely kiárad ránk, és a felebaráti szeretet, melyet egymás felé tanúsítunk.  Célja a rászorulók segítése. Az eredményességéhez pedig egy időben három dolog kell: szeretet, szaktudás, szervezettség. Megfogalmazódott, hogy tűzzük ki célul a minél jobb munkavégzés igényét önmagunk elé. Miért? Úr Jézus adta parancsba a felebaráti szereteten keresztül, és az evangéliumi szakasz tanítása szerint: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.“ /Mt 25,31-46/ Az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit a Mennyei Atya szeretetén keresztül tegyünk! A „Mi Atyánk”- e két szót úgy kell elképzelni, mint a legjobb szülőt, vagyis Istent, úgy, mint a legnagyobb nagycsaládos szülőt. Isten állandóan nyújtja föntről felénk a kezét, nem erőlteti ránk magát, nem kényszerít minket semmire, vagy megfogjuk a kezét, vagy nem, rajtunk áll. Isten a világot jónak teremtette, a rosszat mi emberek tettük bele pl. önzésből, gonoszsággal, irigységből… Az egyház indulását az evangelizáció, az igehirdetés jelenti, és a karitatív szolgálat teszi azt hitelessé. Mi karitászosok az egyház nevében, az evangélium szellemében tesszük a jót.

A jó karitászosnak rendelkeznie kell a helyes Istenről alkotott képpel. Esek-kelek, próbálok az Ő útján járni. Ferenc atya Szent Lőrinc vírusnak nevezte a karitatív szolgálatot végző személyek közt terjedő érzést, miszerint az egyes jó cselekedeteinket követő eufóriának köszönhető az újabb jótéteményre késztetés. A karitász hasonlítható egy nagy puzzle kép kirakásához, ahol a tetteinken keresztül, az önmagában nem mutatós, kicsi alkotóelemből rakjuk ki a szép egészet. A sok kirakó darabkát a karitász tevékenységek fő területein keresztül van lehetőségünk a helyére illeszteni: Idősek és betegek megsegítését (bevásárlás, takarítás, beszélgetés…), a nagycsaládosok támogatására számos formát választhatunk: anyagi és természetbeni; lelki támogatás; szociális ügyfélfogadás; öngondoskodást segítő programok; gyermektáborok; iskolakezdési támogatás; krízistámogatás; élelem, ruha, rezsi, gyógyszer kiegészítés; nevelési gondokban való tanácsadás; stb. Fontos, hogy a „Mit képes tenni saját helyzete javításáért?” kérdéssel világítsunk rá arra, hogy igazából ő maga tud tartós változást, javulást elérni az életminőségében. Ezért segítsünk, hogy boldogabb legyen! A testi-, illetve lelki fogyatékkal élők, akik a mi keresztjeinket viszik. „Csak” szeretetre vágynak, a tárgyak másodlagosak az életükben. A valami által függőség okozta szenvedélybetegségbe esők szenvednek, és az ő családjuk is szenved. A családja támogatása nélkül nem tud gyógyulni, s teljesen egészében nincs is gyógyulás! A RÉV (Remény- Élet- Változás) program reményt nyújthat, annak elérésére, hogy minden ember szeretne boldog lenni.  Ezt a boldogságot apró építőelemből tudjuk felépíteni! A karitász nem teljesítmény centrikus, hanem a minőségre kell törekedni.

Továbbá, Ferenc atya tájékoztatást adott a jelenlevő, kb. 40 fő alkotta önkéntes csoportnak a törvény által szabályozott kérdések kezeléséről, praktikus gyakorlati megoldásokkal kiegészítve. (A támogatás szabályairól, rászorulók kartonja, raktárkészlet nyilvántartás, perselybontás, internet hatékonysága, gyűjtések bejelentése stb.)

Egy karitász csoport rendes tagja lehet, aki katolikus vallását gyakorló hívő személy; Pártoló tag, aki nem regisztrált, és folyamatosan nyissunk a fiatalság felé új tagok bevonásával. A karitász alapja a jó közösség, a csoportmisszió. A karitász tagok között legyen élő kapcsolat. A találkozásra alkalmat adhat például: Szent Erzsébet napján a karitász életét bemutató összefoglaló a híveknek; a táborozások kiválók az ismerkedésre, a tapasztalat cserére; egyházi-, védőszentünk ünnepe méltó az összejövetelre; névnap születésnap köszöntése közelebb hozhatja a tagokat egymáshoz; zarándoklatok, búcsújárások; látogatások más csoportokhoz. – a felsoroltak mind-mind a sokrétű megismerést, és az élő közösségi kapcsolattá alakulást, fejlődést segíthetik elő. A csoport feladatai közösek. Az egyházközösség felé különböző médián (pl. faliújság, újság, felvétel, összefoglaló) adjunk tájékoztatást a működésünkről! Tartandó a kapcsolat az egyházmegyei karitásszal, szükséges, hogy hírt adjunk magunkról, lényegre törő, számadatokkal alátámasztott, fotókkal illusztrált éves beszámolóval.

A 2018. május 26-án 10-16 óráig tartó alapképzésen sok kérdés fogalmazódott meg minden önkéntesben. Mészáros László a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegyei karitász igazgatónk szerint is ezen az alkalmon is megtapasztalhattuk, hogy „minél többet ismerünk meg a világból, annál inkább ráébredünk, hogy milyen keveset tudunk”.  Árvai Ferenc atya lendületes, színes, az érdeklődésünket mindvégig ébren tartó előadásával, számos átélt karitatív mozzanatot osztott meg velünk. Megtörtént esetek alapján szőtt történeteit a segítségre rászorulók, a nehéz helyzetben lévők életéből merítette. A missziós karitász feladat súlyát éreztetve, a komolyságot néha a valóság szülte „igaz” humor megvillantásával is emlékezetessé tette számunkra az értékes előadását.

Pappné Fekete Mónika
Szent Ferenc Karitász Csoport Egyek vezetője