Tátrai János Maróthi György-díjat kapott

Tátrai János bácsi, az egyeki egyházközség volt kántora, akolitus, 1958-ban költözött Egyekre feleségével. Tartalmas életútjának elismeréseként a Hajdú-Bihar Megye Önkormányzata Maróthi György díjat adományozott neki. A díj azoknak adható, akik huzamosan kiemelkedő nevelő és oktató munkát végeznek a gyermekek, tanulók személyiségformálásában, képességfejlesztésében, tehetséggondozásában. Hosszú időn át kimagasló és eredményes pedagógiai tevékenységet folytattak, iskolateremtő munkásságuk elméleti és gyakorlati eredményeit a megye több oktatási intézményében hasznosítják.

Petneházán látta meg a napvilágot 1926. október 21-én. Négyen voltak testvérek, édesapja görög katolikus, édesanyja római katolikus volt. Kocsma és fűszerkereskedést vezettek, de négy éves volt, amikor elveszítette édesapját. Kisvárdán járt iskolába, majd Sopronban hadapródi iskolába került. Onnan Butzbachba küldték, hogy tovább képezze magát. A második világháború kitörése után amerikai hadifogságba került, és 1945-ben tért haza. Feleségét gyermekkorától ismerte. Érettségi után, a tanítóképző tanulmányait kezdte el Nyíregyházán, amit Egerben kántori képzéssel egészített ki. Házasságkötése napján 1948-ban kapta meg a kántori képesítésről oklevelét. Tiszagyulaházára kerültek, ahol tíz évig tanítottak. Az 1956-os események oda is elértek. Mivel október 27-én a Forradalmi Bizottmány titkára lett, amiatt 1957-ben öt hónapra börtönbe került, miközben felsége harmadik gyermeküket várta. Kiszabadulása után Egyekre került a család, ahol alsós gyermekeket tanított, kórust szervezett. Ez a kórus fénykorában 60 főt is számlált. Révész Béla plébános idején kapott kántori megbízást, és János bácsi elmondása szerint az első szolgálata egy esküvő volt. Egyeki tanítói pályafutása, mely 1986-os nyugdíjba vonulásáig tartott, gazdag és sokrétű munkát jelentett. 1964-ben Egerben ének-testnevelés szakon újabb diplomát szerzett, 1968-ban pedig Budapesten, a hibásbeszédűek, beszédhibások, értelmi fogyatékosok intézményei számára gyógypedagógiai tanárrá képezték. Ezt a képesítését évtizedeken keresztül új módszertani elemekkel gazdagította. 18 éven keresztül a szülők nagy örömére visszamaradt értelmi képességű és nehezen kezelhető gyermekek százait készített fel a középiskola kihívásaira. Gyermekekből hegedű és harmonika zenekart és színjátszó csoportot szervezett.

Elvégezte a Cursillot, az akolitus képzésbe is bekapcsolódott, így az egyházközség életében mint lelkipásztori kisegítő is tevékenykedett. Betegeket látogatott, a szentmiséken szolgált, tagja volt az egyházközség képviselőtestületének, és segített a plébánia adminisztratív ügyeiben.

Ehhez a tartalmas életúthoz és a kitüntetéshez az egyházközség nevében gratulálunk és Isten áldását, végső jutalmát kívánjuk számára!