Szent Margit temploma megújult

Templombúcsú és megáldás Újszentmargitán

Borús délelőttön autózunk az alföldi tájon, hirtelen elénk tárul az ég felé mutató, biztosan álló templomtorony. Újszentmargita. A harangszó szentmisére hív, ünnepire.
A padokban ülő idősek és fiatalok hideg párát lehelnek. Fürkésző tekintetek keresik az ismerős arcokat, követik a boltívek, ablakáthajlások harmonikusan ismétlődő motívumait. Az oszlopok márványerezeteit figyelve agyunkon átsuhan a felismerés, de győz az elismerés az emberi munka iránt. Megnyugvás érződik, elkészültünk. A jószándék megvalósult.

Hiszen azért gyűltünk össze, hogy Árpád-házi Szent Margit ünnepéhez közel, a megújult templombelsőt Palánki Ferenc Püspökünk megáldja.

„Isten hozta hív nyájához a Főpásztort…”. Ébreszt fel gondolatainkból a bevonulási ének.

S miután a Püspök atya meghintett minket szenteltvízzel, elkezdődik a prédikáció. Szívünkben kíváncsiság lopódzik, hiszen sokan lehetünk, akik először halljuk Őt tanítani.

Az emberi munkát elismerő szavai után, a kőtemplomról szívünkre, az Isten valódi hajlékára irányítja figyelmünket és Árpád-házi Szent Margitot állítja elénk példaként. Akit már megszületése előtt Istennek ajánlottak, majd Margit is kimondta a saját igenjét az Úrnak. A Püspök atya Istennek szentelt életre biztatott, óvott bennünket az önzéstől. Bátorított arra, hogy mindenki találja meg azt, amivel tudja szolgálni embertársait. A bűneink felismerésén túl, azok őszinte megbánására is buzdított. Egyszerűen, érthetően, és mély szavakkal tanított. A Máté evangélista szerint vett, okos és balga szüzekről szóló példabeszéd mélyebb értelmét is feltárta előttünk, megerősített bennünket abban, hogy a hit olaját bátran és éberen őrizzük szívünkben. Így várjuk a Vőlegényt!

A szentmise után e szavakat fontolgatva költöttük el a szeretettel készített ételeket és süteményeket. Örültünk a találkozásoknak, bátrabban szólítottuk meg a mellettünk álló ismeretlent is.

A hazafelé út lelkesebb, Szentlelkesebb volt. Örültünk, hogy részesei lehettünk ennek az Ünnepnek.

Az Újszentmargitai római katolikus templom a település központjában, fő útvonal mentén fekvő a település képét igen meghatározó építmény. Műemléki védelem alatt áll. A falut Szent István adományozta az egri püspökségnek, de 1241-ben a tatárok elpusztították, az iratok megsemmisültek, ezért 1261-ben az egri püspökség oklevélben erősítette meg birtokjogát e terültet fölött. A középkori templom helyét 1952-ben régészeti kutatásokkal hitelesítették. A falu neve a középkori templomának védőszentjére, Antiochiai Szent Margitra utal. Bakócz Tamás (1492-97) egri püspök, esztergomi érsek (1501) Szentmargitát az Egri Káptalannak adományozta és száz éves református birtoklási megszakítással – káptalani birtok maradt 1945-ig. 1863-ban a káptalan a pusztaszentmargitai uradalmi épületében felállított egy házi kápolnát, 1889-ben felépítette a paplakot, és 1891-ben önálló plébániát létesített (előzőleg Polgár fíliája volt). Első plébánosa Frank Károly. Az 1863-ban létesített kápolna helyett a káptalan 1893-94-ben új templomot építtetett, melyet Árpád-házi Szent Margit tiszteletére 1895. szeptemberében áldottak meg. A Szent Margit főoltárkép F. Sajósy Alajos (1836-1901) festőművész alkotása. 2015-ben az Emberi Erőforrás Minisztériuma által 4.850.000 Ft-tal támogatott projekt keretében a belső festést végezték el, melynek megáldása 2016. január 16-án történt.

Puskás Noémi

Fotó: Papp Ágoston