Szent József a csendben, hűséggel végzett munka példája

Május 1-je Szent József, a munkás liturgikus emléknapja Egyházunkban, az egyeki plébánia pedig templomának pártfogójaként is köszönti ezen a napon. Az emléknapot XII. Pius pápa vezette be 1955. május 1-jén. Először 1956. május 1-jén ülte az Egyház mint Munkás Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese, hitvalló, a munkások patrónusa ünnepét. Jubileumi évére készülő egyházközségünk idén is búcsúi szentmisével és azt követően családi nappal emlékezett és ünnepelt.

Az ünnepi szentmise szónoka Juhász Imre újfehértói plébános volt, aki ebben az évben ünnepli pappá szentelésének huszonötödik évfordulóját. Ünnepi homíliájában arról beszélt, hogy József a szolgálat embere, a cselekedetekkel beszélő gondoskodás példája. Ott van, ahol szükséges a jelenléte, nem magyarázkodik, nem okoskodik, egyszerűen csak jelen van, teszi a dolgát, teszi azt, amit kell. Szent József a munkások védőszentje, a jegyesek pártfogója is. A munka erkölcsi kötelesség volt Ábrahám gyermekei számára. Még a rabbiknak is kellet szakmát tanulniuk. Szent Pál büszkén hivatkozott sátorkészítő jártasságára, ami lehetővé tette számára, hogy a mindennapi megélhetése ne függjön senkitől. József csak máról holnapra tudta biztosítani a szükségeseket. Nem volt sem szociális- sem betegbiztosítás, és még szakszervezeti védelem sem abban a korban. Az ő állapota egy bizonytalan helyzetű munkás helyzete volt, ami abban tudta segíteni őt, hogy gondolatait az isteni Gondviselésre irányítsa.

Ebben az értelemben emelkedett József a dolgozó emberek összes példaképe fölé. Erre mutattak rá a modern idők pápai enciklikái, amelyekre a szűnni nem akaró munkásmozgalmak nyomták rá bélyegüket. Ezek közül a mozgalmak közül jó néhány nagyon is jogos volt. Igaz, hogy, amikor XIII. Leó pápa kiadta a Rerum novarum kezdetű nagy enciklikáját 1891-ben, a gyermekmunka, legalábbis a világ civilizáltabb részein, már kivétel számba ment, a munkásoknak mégis túl sok órát kellett dolgozniuk, hogy megkeressék munkabérüket, amely sajnos nem volt elég ahhoz, hogy családjuknak illő táplálékot és lakást biztosítsanak. A munka nem csak jog, de kötelesség is, ezért a henyélés, a munka kerülése súlyos vétség a Gondviselő Isten rendje ellen és elembertelenít.

Végezetül arra irányította a figyelmet, hogy kiknek tartozik köszönettel a jövőre 250-ik évfordulóját ünneplő egyeki egyházközség. Gróf Esterházy Károly egri püspök 32 évig tartó egri tevékenysége alatt negyvennél több templomot; részint újból emelt, részint helyreállíttatott; számos plébánia és iskolai kollégium hirdeti bőkezűségét. Ennek gyümölcse az a rendelete, hogy 1768. karácsonyán újraszervezte az egyeki plébániát is. Für Imre személyében plébánost nevezett ki és támogatta a katolikusok betelepítését.

De ki kell még emelni a nagy elődök közül Tárkányi Béla plébánost, aki 1857-1868-ig szolgált plébánosként Egyeken. Szent Józsefhez hasonlóan, aki csendesen végezte názáreti munkáját, Tárkányi Béla plébános is csendes egyeki magányában lefordította a Szentírást, és előmozdította a katolikus énekek ügyét is.

Az ünnepi szentmise végén ezüstmisés áldást kaptak az ünneplő hívek, majd a plébánián folytatódott a program.

Petrovics Sándor népi játékkészítő gondoskodott a gyerekek önfeledt szórakozásáról, Tardi Béla és kedves felesége Zsuzsa az ebédről, a helyi Nőklub tagjai pedig a desszertről. A plébánia udvarán igazi családias hangulat uralkodott, játék, kötetlen beszélgetés, a plébánia közösségének szép ünnepe volt, esőmentes, tavaszi időben.

Délután 15 órakor Szűz Máriát köszöntő litániával fejeződött be a nap.

Papp László plébános

Fotó: Papp Ágoston