Segítő Nővérek Tanúságtétele

„Szerzetesi élet az Egyház szolgálatában” volt a címe jubileumi készületünket ébren tartó kilencedik előadásnak.

Az Egyeki Szent József plébánián a „törzsközönség” mellett most is jelen voltak újabb érdeklődők is, hogy rácsodálkozhassanak a szerzetesi és az egyéni életutak különbözőségeire és párhuzamaira.

A Segítő Nővérek Kongregációját képviselő Magdi nővérek hitelességükkel, természetes és tiszta, logikus előadással, megfoghatóan közel hozták hozzánk a megfoghatatlant.

Tomka Magdolna nővér magával hívta rendtársát, Szabó Magdolna nővért, aki tanult hivatását tekintetve orvos doktor, hívását tekintve pedig „minden jóban segíteni jó” gondolat napi megvalósítója.

Ámulattal vegyes csodálkozással hallgattuk mindkettejük hivatástörténetét. Betöltött minket hallgatókat a tisztaság és felelősségteljes engedelmesség, a tevékeny és határok nélküli szeretet, melyet a nővérek közvetítettek felénk. Bemutatták rendjüket, annak alapítónőjét, Gondviselésről nevezett boldog Máriát. Megvilágították a tevékenységüket, céljukat, karizmájukat, szabályaikat. Tisztázták számunkra, hogy a szerzetes egy olyan ember, aki meri tekintetét a hegyek fölé emelni, s másokat is segít abban, hogy nézzenek föl. A reményre hív és vezet, a kéréseket bizalommal Isten elé viszi és meri rábízni. Fény a szerzetes mások számára és soha nem felejti el, hogy ezt a fényt Istentől kapta. A szerzetes a tisztaságot élve jellé kíván lenni, hirdetve a földön, hogy szabad még ilyen értékek mellett elköteleződni, s mindezt örömmel, félelem és fenntartás nélkül, szeretetből tenni. A Segítő nővérek rendjének konkrét célja „segíteni az embereket teremtettségük céljának eléréséhez”. Vezetik és segítik az élőket, hogy olyanná váljanak, amilyenné Isten álmodta őket, imádkoznak az elhaltakért. Karizmájuk, hogy élők és holtak kapcsolatát az imádság, engesztelés és jótettek által szorosabbra fűzzék, hirdetve a szeretet határtalanságát.

Szabó Magdi nővér Barsi Balázs atya szavaival summázta a szerzetesi lét mibenlétét: ”Jézus legbensőségesebb barátja a szerzetes.”

Papp László plébánosunk összegezve az est ajándékait, a következő gondolattal zárt: „Nem lehet öröm nélkül Isten szolgálatában tevékenykednünk. Ha menetközben valamiképp elvesztettük ezt a derűt, keressük meg!”

Szent Ignác Szerető figyelmesség imájával zártuk a lelki táplálkozásunkat. Az agapé is igazi örömünnep volt.

Farkas Éva tanító

Fotó: Papp Ágoston