Ökumenikus fórum Egyeken

Forró júliusi nyár tombolásában került sor a jubileumi előadássorozat második felének kezdetére. Szám szerint ez volt a hetedik előadás, melynek szónoka nagytiszteletű Czető Norbert, Tiszacsege református gyülekezetének lelkésze.

Téma: A közös tanúságtétel lehetőségei. Lelkész úr példaadóan, stílusosan nem egyedül, hanem gyülekezetének tagjaival, református testvéreinkkel együtt érkezett. Papp László plébánosunk bevezetője és a köszöntések után a Szent József litánia elimádkozásával indult az est. Előadónk Mahatma Gandhi idézetével irányította figyelmünk hajójának vitorláját a mélységek, mélyen szántó gondolatok felé. „Bizonyosan keresztyénné lennék, ha egy keresztyén a nap 24 órájában keresztyén lenne.” Nagytiszteletű úr előadásában az alapok tisztázását tartotta mindenekelőtt fontosnak. A hűség, a példakép és a tanúságtétel hitbeli alapjait Szent József életén és személyiségén át tárta elénk. József hűséges volt Istenéhez, feleségéhez, gyermekéhez és ezzel együtt Jézusához is. Csak Istentől van értelme az ő hűségének, mely tettekben mérhető és állandó felelősséggel jár.

Szent József hitvallását közösségben élte meg, hiszen komolyan vette a templomba járást, volt személyes istenkapcsolata és Jézus központú volt. Ez a Jézus központú hitvallás az, ami összeköt minket: reformátusokat és katolikusokat. Ez a közös tanúságtételnek a szíve: az istentisztelet betöltése szeretetben. Különös jelentősége van korunkban a hitvallásnak, hiszen a keresztényüldözések korát éljük újra. Próba alá vétetik a magyarság hite is. István diakónus vértanúságától, napjainkig, a virágvasárnapon, az egyiptomi templomban történt véres terrortámadásig vonultatta fel előttünk a keresztényüldözés szomorú valóságát előadónk.

Ahol nincs hűség, ott a gonosz erők felülkerekednek. Hűségesnek kell lennünk Istenünkhöz, Jézus Krisztus koronás fejéhez, hisz az iszlám, mint ellenség mindig a fejet támadja. Ne legyünk mi magunk ennek a fejnek az árulója. Hitünket vegyük komolyan, mert elérkezett a megmérettetés ideje hűségünk vonatkozásában. Legyen a hitvallásunk személyes hiten alapuló, közösségben megélt élő kapcsolat Istennel, s akkor nem vesz erőt rajtunk a diabolos!

A Szentírás ne egy kis édesség legyen speciális alkalmakra, de mindennapi kenyér! – figyelmeztetett minket előadónk. Hogy milyen legyen az együttélésünk, és milyen ne legyen, arra beszédes képeket vetített lelkész úr. Lehet az együttélés skizmatikus, vagy prizmatikus. A prizmatikus, közös fókuszon áthaladó sokszínűséget választhatjuk csak, ha az egyház hajóját szeretnénk közösen építeni. Az emberi korlátokat túlnövő, falakat áthidaló szeretet hitvallása nem ars poetica, hanem confessio kell legyen! Hitünk nem akar uniformizálni, hanem az egységet akarja formába önteni. Jézus áldozatának és a szakramentumoknak komolyan vétele is a mi közös tanúságtételünk. Együtt kell gondolkodnunk és az alapján továbbépítenünk a már jól működők mellett az újabb, közös tanúságtevési lehetőségeket!- szögezte le lelkész úr.

Itt, át is adta a szót a nagyközönségnek és együtt gyűjtöttük össze a már megélt és élő kapcsolatok mellett a továbbépíthetőket.

A fórum után, Czető Norbert nagytiszteletű úr áldáskívánásával, és a székely asztali áldás közös elimádkozásával kezdetét vette a terített asztal melletti megvitatása az elhangzottaknak.

Farkas Éva

Fotó: Papp Ágoston