Jézusom Bízom Benned! Lengyelországba zarándokoltak az egyeki plébánia hívei

Vágyakozással teli szívek közössége töltötte meg az Egyekről induló zarándokok buszát 2018. március 15-én. A telítettség oka, hogy az egyházközösségünk tagjainak gyarapítására indultunk Szent II. János Pál és Szent Fausztina személyével. Ereklyéjükért Krakkóba hívott minket az Úr.

Imádságos utazással érkeztünk meg zarándoklatunk első helyszínére, ahol abban a felemelő érzésben volt részünk, hogy a Szent II. János Pál Centrum kápolnájában lelki vezetőink Jacek Gorski atya, és Papp László, Laci atya szentmisét mutatott be az egyeki híveknek. Történelmi esemény részesei lehettünk, amikor Stanisław Dziwisz lengyel bíboros átnyújtotta részünkre Szent II. János Pál vér-ereklyéjét, melyre innentől Egyek féltve őrzött kincseként tekinthetünk, s testközelből tisztelhetjük szent pápánkat. Felejthetetlen pillanataink egyike volt, amikor bíboros atya magához hívta 45 fős csoportunk legifjabbik – összetett kézzel imádkozó- tagját, 6 éves Jankát, (kisebbik lányomat,) majd édesapját is. Megtisztelő volt mindazon testvérek számára, akiket – közénk lépve- barátságos, személyes kéznyújtással köszöntött a lengyel Bíboros.

Szent helyek felkeresésének második napján kívánkozásunk következő állomásához, az Isteni Irgalmasság Bazilikához tettünk látogatást. Női lélekként, s mint az egyeki Szent Fausztina lelki közösség vezetőjeként szívem zakatolt az oda vezető úton. Igaz tisztaságot árasztó kápolnába léptünk be, ahol érezhetően mindenki szíve megszépül. Egy kedves szerzetesnővér köszöntött minket, s az Irgalmas Jézusba vetett hitünk megerősítésére, és folyamatos megújulásunk elősegítésére nekünk ajándékozta Szent Fausztina nővér csont ereklyéjét. Őt is magunkkal hozhattuk a mi templomunkba. Ez ünnep üzenete: Irgalmas Jézus vezérelje mindennapjainkat, és Isten határtalan szeretete hassa át minden gondolatunkat, cselekedetünket. Felemelő hitbéli pillanatot élhettünk át, mélyen meghatott szívvel álltunk Előtte. Engem ért a megtiszteltetés, hogy köszönetet mondhattam az ereklyét átadó szerzetesnővérnek. Remegő gondolataim kifejezésekor a nővér szeméből sugárzó, és egyéniségéből áradó önzetlen felebaráti szeretet, derű, s kiegyensúlyozottság megnyugvással töltött el. Az Irgalmasság Anyja Nővéreinek kolostorában Szent Fausztina sírját őrző csodás kápolnában áhítatosan, néma csendben, lélekben összekapcsolódva együtt imádkozhattunk az ott élő, belső életük rendkívüli gazdagságáról tanúskodó szerzetesnőkkel. Megindító, meghívás volt ez számunkra!

Częstochowában a Jasna Góra kegyhelynél megfogalmazott, s elhelyezett imaszándékunkkal Istenbe vetett hitünk még mélyebb pontját érintette. A Bazilikában a Fekete Madonna csodatevő képe előtt, valamint a főoltár előtt könnyekig meghatódva imádkozhattunk mindazon szeretteinkért, akiket ránk bízott a Jó Isten. Köszönetet mondhattunk mindazért, amivel eddig elhalmozott minket, s kéréseinket, – a meghallgatásért esedezve- írásban is megerősíthettük. „- Akkor még „csak” kértem, és „csak” azt mondogattam magamban, hogy, „hátha” teljesül, hogy olyan jó lenne, ha… imáimat Meghallgatnád, s Teljesítenéd!” A hazafelé vezető úton pedig a „hátha”, helyébe az lépett, hogy forduljunk teljes bizalommal az Úr Jézus felé, s akkor fog teljesülni!”

Így szólt Jézus Szent Fausztinához: „Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja csecsemőjét. Halálunk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek!”

Jézusom Bízom benned!

Boldogság, mely áthatotta a zarándoklatunk óráit, boldogság melyet az ereklyék által kapunk, boldogság, hogy mindezt – Isten ajándékából- családunkkal, barátainkkal, hittestvéreinkkel szeretetben élhettük át!

Köszönettel tartozunk a zarándokút megálmodóinak, és megvalósítóinak, hogy velük együtt ebben a felejthetetlen élményben részesülhettünk, s, hogy a templomunkba látogató hívek az ereklyék által még elérhetőbb közelségből is kapaszkodhatnak Isten jóságába. Köszönjük A Misszió Tours utazási irodának, Budai Lászlónak, valamint a busz sofőrjeinek, akik biztosították a balesetmentesen utazásunkat, idegenvezetőnknek Aranka Malkiewicz-nek, aki megismertette velünk a szent helyek jelentőségét, köszönjük Jacek Gorski domonkos atyának, aki mindvégig hozzásegített minket mind lelki, s fizikai céljaink eléréséhez, s köszönjük helyi plébánosunknak, Papp Lászlónak, Laci atyának, hogy segítségével, kicsi lépéseinkkel haladva Istennel való mind bensőségesebben egyesülhetünk! Istennek legyen hála!

Pappné Fekete Mónika
Szent Fausztina lelki közösség vezetője Egyek

Beszámoló a lengyelországi zarándoklatról

Nemzeti ünnepünk hajnalán 45 fővel elindult az Egyekiek küldöttsége Lengyelországba, hogy átvegye a jubileumi év alkalmából kért és kapott szent ereklyéket.

Papp László plébános és Gorski Jacek atya vezették a zarándokok színes csapatát, melyben a résztvevők kora 6 és 70 év között volt. Bátran mondhatjuk, hogy egyházközségünk apraja-nagyja megmozdult és útra kelt, hogy 250 éve közösségünket patronáló Szent Józsefünk mellé újabb segítőket nyerjen II: Szent János Pál és Szent Fausztina személyében. A zarándoklatra készült imafüzet imái között méltó helyet kapott az Egyekiek jubileumi fohásza is, melyet többször elimádkoztunk. Átszőtte a zarándoklat három napját a készület és hála érzése.

Kilenc órán át tartó imádságos út után Krakkó városába érve, először a Szent II. János Pál centrumban tettük tiszteletünket és mondtunk hálát szentmisével a megérkezésért. Azon a helyen térdelhettünk és rebeghettük el köszönetünket, ahol annak idején maga a szent pápa misézett. Később a belvárosban Stanislaw Dziwisz bíboros úrtól vehettük át a vérereklyét. Bíboros úr közvetlen, barátságos fogadtatása mindnyájunkat meghatott: magához hívta a legkisebb zarándokot és keblére ölelte, majd mindenki mást kézfogásával tüntetett ki. Egyházközségünk világi elnöke, Bencsik Zoltán mondott köszönetet delegációnk nevében.

A Visztula parti séta, a helyi sárkány tűzokádásának megcsodálása, a Jagelló egyetem órajátékának hallgatása, Fő téri séta, Balassi ház megkoszorúzása is része volt programunknak. Az esti vecsernye a domonkos kolostor ódon falai közt ért minket. A gregorián ének dicsőítő dallamain megpihenve, szent irigységgel csodáltuk a fiatalos, élettel teli kolostor és templombelsőt. Második nap az Isteni Irgalmasság templomába vitt utunk és készületünk. A kolostori kápolnában Szent Fausztina simogató csendjében hangoltuk ünnepire szívünket, teremtettük meg belső csendünket. Az Irgalmas Jézus oltárkép megbocsátó tekintete mellett, szentünk, József az ács oltárkép szelíd derűje is átjárta lényünket. Ilyen készülettel érkeztünk meg az Úr Szenvedése kápolnába. Itt vehettük át a szentmise előtt Szent Fausztina utódjától az ő ereklyéjét. Pappné Fekete Mónika, az Egyeki Szent Fausztina lelki közösség vezetője mondott köszönetet a küldöttségünk nevében. A magyar szót és az irgalmasság jó hírét nagy meglepetésünkre, egy hazánk szülöttétől, Hedvig nővértől is hallhattuk. Úgy éreztük magunk ettől a találkozástól is megerősítve, hogy” Uram, jó nekünk itt lenni!” A magyar kápolnában már a két szentereklye oltárra helyezett jelenléte mellett mondtuk el az irgalmasság rózsafüzérét.

Továbbutazva, néhány óra múltán megérkeztünk a Fekete Madonna földjére, Czestochowába. Mindent beborított a hó már ekkor, meglepett minket a tavaszi tél. Az esti Apel imádság alatt különleges élményben volt részünk. Több Egyeki testvér is a szentélyben élhette át azt a csodálatos, és semmihez nem hasonlítható érzést, amikor a Fekete Madonna himnuszát egy szívvel és lélekkel énekelték a különböző nemzetek képviselői. Az Üdvözlégy Mária magyar nyelven is elhangzott. Kézzel simítható, fogható erejű volt a kegyelem kiáradása. Szent fáradtsággal tértünk nyugovóra a zarándokházban.

Harmadik napunk kezdete is ajándékkal indult. Waligóra Marian perjel atya fogadott bennünket magyar nyelven köszöntve közösségünket. Mi is köszöntöttük őt és gratuláltunk a nemzeti ünnepünkön, magyar államunktól kapott kitüntetéséhez.

Mindenkit megajándékozott egy különleges, meg nem vásárolható rózsafüzérrel, plébánosunk, Jacek atya és tolmácsunk Aranka is megkapta Marian atya kitüntető külön ajándékát. A szentmise után felkerekedett megnövekedett létszámú zarándok csapatunk és elindult a télből Egyekre. Útközben az imádságok közötti szünetekben tanúságtevő beszámolókat tartottak a testvérek a közösség előtt a megélt élményeikről, érzéseikről. Bár három napon át ugyanazokon a helyeken ugyanazon eseményeknek voltunk részesei, mégsem volt két egyforma. Ami közös volt az a mély megérintettség, érzelmi túlfűtöttség.

Bár fagyos zimankóban, tomboló viharban, buszunkkal lépésben téve meg az utolsó kilométereket értünk haza, az izzó érzések heve nem engedte a csüggedést. Tomboljatok, a mi védőink már immár hárman gondoskodnak róla, hogy kőbe ne üssék lábaikat az Egyekiek!

Farkas Éva
tanító, képviselő testületi tag