Keresztség

Gyermekkeresztelés kérése

Gyermek-keresztelés kérése csecsemő (kisgyermek) számára

A gyermek születése nagy öröm és nagy titok. “Mi lesz ebből a csodálatos pici lényből? Kire bízhatjuk rá a sorsát?” – merül fel a kérdés szülőben. – Aki hisz vagy akár csak sejtelme van a hitről, tudja hogy Isten kezébe teheti gyermekét, és Jézus egyházára bízhatja őt. Ezért kéri a csecsemő vagy gyermek megkeresztelését.

Plébániánkon szeretettel várjuk a szülőket, akik meg szeretnék kereszteltetni gyermeküket.

A keresztelések időpontja minden hónap első vasárnapján, a szentmise után vannak.

Hogyan kell keresztségre jelentkezni?
Keresztelés kérésére, a keresztelési felkészülés megbeszélésére be lehet jelentkezni telefonon, a plébánia telefonszámán irodaidőben. Ekkor egyeztetni lehet az időpontot, amikor legalább egyik szülő személyesen bejön, hogy adataikat felírjuk, valamint a felkészüléssel és a kereszteléssel kapcsolatos teendőket megbeszéljük. A keresztelésre a felkészítő beszélgetések után kerül sor.

Felkészülés a keresztségre

A gyermek keresztelése alkalmával a szülők 1) hitvallást tesznek gyermekeik nevében (általában csak hívő embereket lehetne keresztelni, gyermekek esetében legalább egyik szülő hite képviselheti a csecsemő hitét); 2) továbbá ígéretet tesznek arra, hogy hitben, és az egyház közösségében fogják nevelni gyermeküket (hisz e nélkül a keresztség hamis formalitás volna).

A keresztségre felkészítő beszélgetések segítséget szeretnének nyújtani a szülőknek, annak átgondolásában, a) mi történik a keresztségben, b) mit jelent az, hogy ők a keresztség során hitvallást tesznek, c) mi a szülők feladata a gyermek vallásos nevelésében, és hogyan segít ebben nekik a keresztény közösség, az egyház.

Ha a gyermek keresztségét csak egyik szülő kívánja, a másik inkább csak beleegyezik abba, akkor is szeretettel várjuk a keresztséget kérő felet, de szeretnénk alkalmat találni a másik házasféllel való beszélgetésre is – hogy ő is részesévé váljon (a maga módján) a keresztelés ünnepének és mondanivalójának.

A keresztségi beszélgetések családias légkörben zajlanak plébániánkon.

A felkészülés időtartamáról A beszélgetések minden első vasárnapot megelőző pénteken, az esti szentmise után vannak és egy bő óráig tartanak. A felkészülés ideje alatt a vallásos (vagy a vallásos életet vállalni kívánó) szülőnek módja nyílik megújítani (vagy megkezdeni) a katolikus hit-élet erőt-adó “gyakorlatait”, az imádságot, a szentmisére járást; illetve a szentgyónást is annak, aki volt elsőáldozó, és fel van készülve a gyónás általi megújulásra. (Minderről személyesen elbeszélgetünk.)

Keresztszülő ki lehet?

A keresztszülők is ígéretet tesznek a keresztség szertartásában arra, hogy segítenek majd a gyermeknek és a szüleinek a gyermek hit szerinti nevelésében és vallásos életében.

Az elmúlt századokban a keresztség társadalmi szokás is volt. Hiszen akkoriban az egész társadalom (legalábbis bizonyos értelemben) kereszténynek volt mondható. Mára a helyzet megváltozott. Egy keresztény jellegű társadalomban természetes volt, hogy bármely közeli rokon vagy barát lehetett keresztszülő.

Ma az egyház (a megváltozott kornak megfelelően) azt kéri: olyan személy legyen keresztszülő (legalább az egyik), aki gyakorolja hitét (ha párkapcsolatban él, rendezett egyházi házassága van), azaz aki – keresztségben tett ígéretének megfelelően – a szülők segítségére lehet majd a gyermek vallásos nevelésében.

Ha egyik keresztszülő nem felel meg ennek a követelménynek, de szeretne a hit szerint és az egyházban élni, válhat keresztszülővé, ha elindul a hit, az egyház felé közeledés útján. Ilyen estben a keresztszülő-jelöltet is szeretettel várjuk, hogy vele is megbeszéljük, miben tudunk neki segíteni a hithez közelebb jutásban. (Ő is eljárhat a keresztelési beszélgetésekre vagy egyéb hittel ismerkedő felnőtt csoportba.) Az ideális eset az, ha mindkét keresztszülő alkalmas arra, hogy a gyermek hitbeli növekedését támogassa. De ha már az egyik keresztszülő tudja ezt a szolgálatot biztosítani, az egyház a család kérésére a másik “keresztszülő-jelöltet” is elfogadja – ha nem is vallásos a fenti értelemben, de vállalja a gyermek lelki fejlődésének ilyen keresztény-emberi támogatását.

A keresztnév

Nagy öröm, amikor egy házaspár gyereket vár. A várakozásban sok tervet megfogalmaznak: hogyan rendezzék át a lakást, mikor mondják meg a rokonoknak, barátoknak a nagy eseményt stb. A fontos megtervezendők közé tartozik: ki legyen majd a keresztszülő. És egyik legkedvesebb eldöntendő kérdés: milyen nevet adjanak a kicsinek.

A hétköznapi életben gyakran az éppen divatos neveket szánják a szülők gyermekeiknek, mások ősi magyar neveket választanak.

A katolikus egyházban arra törekszünk, hogy a név (lehetőség szerint) egy kiváló emberre – egy szentre! – emlékeztesse a gyermekeket: olyan valakire, aki példakép lehet a gyermek számára egész életében.

A név – biztatás, meghívás lehet

Szülők, pszichológusok, lelkipásztorok tapasztalata: hogy már a kis gyermekek számára is fontos a név, ha valamit jelent vagy valakire emlékeztet. Ajándék a gyermek (és a szülő) számára, ha egy olyan személytől származik a neve, aki példaképe lehet. Helyes nevelés esetén a gyermeknek lelki kapcsolata is kialakul mennyben lévő védőszentjével. (Nem tilos egy szép egyéb név sem, és legalább második névként a védőszent.)

A teológiai és antropológiai elemzések leírják, hogy a NÉV az emberiség hagyományában és a keresztény hagyományban a személy lényegének meghatározására is szolgál. A NEVEM – lényegemet jelezheti. A név-választás vagy név változtatás a bibliai hagyományban gyakran az Istennel való kapcsolatot jelenti, jelzi. Hasonló a szerepe a névnek több más vallásban és kultúrában is. Az ószövetségben gyakran Istennel kapcsolatosak a nevek: sokszor maga Isten adja, vagy a választott nép; és egy új Istennek adottság, vagy az Istenben való küldetés jeléül szolgál. Amikor Isten birtokába vesz valakit, gyakran megváltoztatja a nevét: Ábrahám = sokaság atyja lesz; Péter = kőszikla. Nevet kap Jákob, Sárai és Jeruzsálem is: Béke vagy Jahve városa. A zsidó nevek előszeretettel az ember – a gyermek – isteni küldetésére utalnak. Izaiás = Isten a szabadító; Jeremiás = Isten fenséges; Ezekiel = Isten erős stb.. Az ószövetség pedagógiájában fontos helye van – a név mondanivalójának és nevelő erejének; bár nem mindenkinek lesz új neve.

A keresztény védőszent választásával kapcsolatos szemlélet erre is alapozott: Hogy a gyermek- vagy felnőtt nevében is jelezze, tudatosítsa, hogy az ő neve önmagát jelzi: Istennek adottságát, megtérését, új ember voltát.

A keresztnév története

A katolikus lexikonok szólnak a kérdés történetéről: A vértanúk, szentek nevének választása a keresztségben, megjelent már a felnőtt keresztség korában, a 3.-4. században. (Ilyenkor a keresztelendők néha nevet változtattak, máskor a korábbi név mellé kapcsolták az új nevet, többnyire egy vértanú nevét, illetve valamelyik ószövetségi vagy újszövetségi szent nevét.)

A 8. század óta lett általánossá a keresztnév – és szentek nevének választása – a keresztségkor, amikor általánossá kezdett válni a gyermek-keresztség (míg korábban a felnőtt keresztség volt gyakoribb). Hivatalos egyházi előírássá a 16. században lett, hogy a keresztségkor a szülők szentek neveit válasszák, példaképül és közbenjáróul gyermekeik számára – szemben a kor egyes nem keresztény szellemű humanistáival, akik antik nem-keresztény nevek mellett foglaltak állást. Ez az előírás került bele a katolikus egyház akkori katekizmusába. A papok számára kiadott szabályzat (rituálé) előírta, hogy a papok, ha lehetséges gondoskodjanak arról, hogy a gyermekek számára olyan szentet válasszanak védőszentül, aki példaképük lehet és közbenjárójuk a mennyben. Amennyiben a szülők már egy nyilvánvalóan nem keresztény nevet választottak, akkor is kapcsoljanak nevéhez egy szent – védőszent – nevét, amikor megkereszteltetik gyermeküket. Ez az ajánlás szerepel az újabb lelkipásztori kézikönyvekben is.

A védő-szent választása ma is köztudott és egyértelmű a bérmálásban. A bérmálkozó új nevet, “bérma-nevet” vesz fel: egy olyan szent nevét, aki életében példaképe lehet. A keresztség esetében az egyházi törvénykönyv ma kötelezőként csak annyit ír elő: “A szülők, keresztszülők és a plébános ügyeljenek arra, nehogy a keresztény érzülettől idegen nevet adjanak” (854. kánon).