Elsőáldozás

“Ó, szentséges lakoma, Krisztust vesszük rajta. Felidézzük szenvedésének emlékét, lelkünket kegyelem tölti el, és a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik.”
Az Eucharisztia az Úr húsvétjának emlékezete, és az oltárhoz járulásunkkor betelünk “minden égi áldással és kegyelemmel”. (MR, Római kánon 96; Supplices te rogamus”.)

Gyermekek előkészítése szentgyónásra, szentáldozásra, az eucharisztia vételére, (leginkább) általános iskola 3. és 4. osztályában történik, heti két hittanóra keretében. Egyik hittanóra az Iskolában van, a másik szombatonként a Plébánián. A részletes felkészítés anyagát, a felkészítő hitoktatók és papok állítják össze. Az előkészület során a gyerekek szülei is bekapcsolódnak a felkészítésbe, havonta egy alkalommal a Plébánián, valamint a szentmiséken való – gyermekükkel együtt történő- részvételük által. Az elsőáldozás időpontja, az elsőáldozásra készülő gyerekek szüleivel való egyeztetés után kerül kijelölésre.

Felnőtt fiatalok és felnőttek elsőáldozása

Felnőtt fiatalok és felnőttek elsőáldozási felkészítése ugyanúgy mint keresztelést kérők esetében, személyes jelentkezés útján történik. Közös felnőtt előkészítő (katekumenátus) előzi meg, Személyes beszélgetések, szép közös élmények után, a szentáldozás időpontja megbeszélés szerint kerül kijelölésre.
A felkészítés nemcsak ismeretek elsajátítását jelenti, hanem bevezetést a krisztusi élet gyakorlatába is.

“Jobb későn mint soha,” -tartja a mondás. Ez itt is igaz. Kérjük a felnőtteket ne szégyelljék, hogy így jártak, nincsenek egyedül! Ez a lehetőség éppen az ilyen emberekért van.
Az első lépést tegyék meg, a többiben már tudunk segíteni..

Az Eucharisztia ünneplése – A szentmise és az Oltáriszentség

Vannak szentségek, melyek megszentelő kegyelmet adnak (pl. a keresztség), csak egyszer vehetők fel, életre szólók de megújíthatók – és vannak olyanok, amelyek a szent élethez segítő kegyelmet adnak, többször, akár naponta magunkhoz vehetjük, erősítenek, hogy Isten mellett döntsünk.
A legtöbbször magunkhoz vett szentség az Eucharisztia, az Oltáriszentség; ünneplése: a szentmise. A kettő soha nincs külön választva: “Kenyértörést végeztek.” – írja az Apostolok Cselekedete; a pap átváltoztatja a szentmisében a kenyeret és a bort Jézus Krisztus Testévé és Vérévé és kiosztja a közösségnek. Annak idején a betegekhez rögtön a szentmiséről vitték el Jézus Krisztus Testét. Azt lehet mondani, hogy nincs is kettő dolog, azaz szentmise nincs vétel nélkül. A részvétel a vételhez is volt kötve: aki nem vehette magához Krisztus testét (megkereszteletlen volt), be sem jöhetett a szentmise átváltoztató részére. A mai gyakorlat más: amikor valaki valami miatt nem veheti magához Krisztus Testét és Vérét, természetes, sőt ajánlott, hogy legyen köztünk és velünk a szentmisén. De, aki veheti, az vegye és erősödjék általa!

Mi a szentmise?

Régi nevén: kenyértörés, az Eucharisztia ünneplése. Hálaadás Jézus keresztáldozatáért és föltámadásáért, vagyis a megváltásért. A szentmise tehát nem más, mint Jézus kereszthalálának és föltámadásának emlékezete és megjelenítése, melyben újra és újra a húsvét: nagypéntek (A keresztáldozat), nagyszombat éjjele (A feltámadás) jelenik meg. Minden szentmisében a megváltás kegyelmét kapjuk, ami végtelen értékű, nem egy-egy emberért szóló, hanem az egész világ üdvösségéért!

A szentmise kialakulása:

Az Apostolok Cselekedete a következőket írja: a hét első napján a kenyeret a házaknál törték meg. Ez volt az átváltoztatás régi neve, hiszen Jézus így adta ezt nekünk. Ehhez felolvasták és magyarázták az Ószövetségi Szentírás egy-egy részletét, majd megbánták nyíltan Isten és a közösség ellen elkövetett bűneiket, és magukhoz vették Jézus Krisztus Testét és Vérét.

Mit ad meg a szentmise és az Eucharisztia?

Kegyelmi hatása segít a jóra, segít megszabadulni a bűntől, a rossz szokásainktól, a betegségektől; erőt ad a kísértésekben és a betegségekben. A pap a szentáldozás előtt így imádkozik: “Uram, Jézus Krisztus, Szent Tested és Véred vétele ne váljék ítéletemre és kárhozatomra, hanem jóságodból szolgáljon testem és lelkem oltalmára és gyógyulására.” Ez a szentség külső és belső gyógyulást is ad(hat). És ez a szentség erőt ad a másik ember elfogadására, az egységre: “Egy kenyérből és egy kehelyből részesülünk.”

Hogyan készüljünk fel a szentmisére és a szentáldozásra? Mindenekelőtt nyitottsággal és mély hittel, hogy Jézus szavával és testével segíteni, gyógyítani, változtatni tud. Készüljünk imával, hogy lecsöndesedjünk és igazán a lényegre, az Úrra figyeljünk. Jó az elsőáldozókért és a szüleikért imádkozni, hogy mindezt egy életre szólóan komolyan vegyék. Úgy tűnik, hogy a jövő érdekében ehhez a szentséghez is nagyobb megalapozottság kell, mely csak akkor válik gyümölcsözővé, ha plébániánk élő közösségei ezt fel tudják vállalni és az újakat is maguk közé fogadni – mindezt azért, hogy ők is otthont, közösséget, igazi Egyházat találjanak, mint a jegyesek házaspárjaink, családjaink által.