Az ifjúság nevelése – Dr. Bódis Zoltán előadása

Szomorú, késő őszies időjárás sűrűjében tartottuk meg jubileumi előadássorozatunkból a negyediket az Egyeki Szent József plébánián.

Előadónk Dr. Bódis Zoltán a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatója az ifjúság nevelésével kapcsolatos előadásában szülői és intézményvezetői minőségében is megosztotta velünk tapasztalatait.

A zord időjárás ellenére ismét megtelt közösségi házunk érdeklődő hívekkel és egyre inkább barátságos meleg vett körül minket külső és belső lényünkben egyaránt. Előadónk egy gyertya és egy pohár segítségével tette szemléletessé hasonlatát. Eszerint gyermekeink egyfajta burában vannak, s át kell jutnunk ezen a burán, ha hozzá akarunk férni lelkükhöz, a kanóchoz belülről felforrósító szeretetünkkel. Átértékelődött világunkban, az internet tágasságában bizonytalanná vált a tudásunk, a hierarchia elbillent, mi pedagógusok, szülők, nagyszülők már nem lehetünk okosabbak. Ezért is kell a nevelésnek más irányt adni. A nevelés folyamatában a test, az emberi lélek és az isteni lélek az, ami formálódik. Ebben a folyamatban Szent Józsefként hátra kell lépnünk, s elcsendesedve, alázattal újrafogalmazni elképzeléseinket, még mielőtt merevvé válnának azok. Az embert a testi állapotból az isteni lélek felé kell mozdítani, tulajdonképpen ez a nevelés. Fontos, hogy velünk legyenek gyermekeink, mert ha velünk vannak, magukba szippantanak mindent, ami szükséges. Életünknek az értelme a lényege: higgyünk benne, hogy van értelme az életünknek! Nem azzal nevelünk, amit mondunk. Jézus is okosan, tapintatosan nevel: példázattal. Akkor vagyunk hatékonyak, ha kerülőutakon haladunk s éreztetjük meg fiataljainkkal, hogy jót akarunk. Készenlétben kell lennünk, s Szent Józsefként a váratlan, idegen, szokatlan dolgokat is úgy fogadni, mint ami előre visz az úton, melyen mennünk kell.

Le kell csendesíteni a belső beszédünket, imádsággal lehalkítani énünket. Gyermekeink nevelése az is, ha zajos állapotukból ezen a csenden keresztül kihívjuk őket s így maguk is keresőivé, gyakorlóivá válnak ennek a csendnek. Minél inkább megtapasztalják ezt a belső csendet, annál inkább értik mondanivalónkat, s fordulnak felénk.

Az előadás kapcsán felmerült kérdésekre őszinte válaszokat kaptunk. Házigazdánk, Papp László atya összegzésében elmondta, hogy a nevelés nem más, mint szeretetünk kimutatása, őszinteség. Megköszönte előadónknak, hogy bepillantást engedett a szívébe, s megtisztelt minket bizalmával.

Farkas Éva tanár/képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston