Advent harmadik hete az egyeki iskolában

Mennyire fontos nekünk szeretteink üdvössége?
Advent harmadik hete az egyeki iskolában

Az örvendezés vasárnapja után hétfőn reggel, még mielőtt az utolsó tanítási hét megkezdődött volna, közös elmélkedésre, imádságra gyűlt össze a Szent János Katolikus Iskola apraja és nagyja.

A közös gondolkodás, elcsendesedés nem is olyan egyszerű feladat hétfőn, reggel, zajból érkezve. Igazi kihívás ez tanárnak is, lelkivezetőnek is. Hogyan lehet egy pár perces összeszedettséget megtapasztalni, amikor ilyen körülmények vesznek körül bennünket? Nem csak a fiataloknak nehéz a lelkük mélyébe pillantani, kihívás ez felnőtteknek is, akik sok esetben már a következő előttünk tornyosuló és megoldandó feladaton törik a fejüket. Valljuk be magunknak – Isten segítsége nélkül a csönd megtalálása sem megy nekünk.

Ezen a reggelen, ahogy a képek is tanúskodnak róla, Jézus megadta nekünk ezt az ajándékot.

Még mielőtt a közös ének hangja hívogatott volna mindenkit az imádságra, megkértük az ilyenkor elbújó, a társa háta mögött meghúzódva békésen szendergőket is, hogy jöjjenek közelebb. Mennyien lettünk hirtelen az aulában, a koszorú körül állva! És aki már bátor volt ahhoz, hogy előrébb lépjen, az a szívét is jobban meg tudta nyitni a felolvasandó történet mondanivalója előtt. A megtérésről, a keresztény szelídségről szól az alábbi eset.

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

– És te? – kérdezték. – Te semmit sem mondasz?
– Nem – válaszolta. – Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
– Ilyen nincs.
– De igen! – védte most már a feleségét. – Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
– Őrültség! nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
– Mibe fogadjunk?
Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.
Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
– Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?
A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába.
Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:
– Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
– Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki.
A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:
– Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége
Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.

Sok gyermek tapasztal hasonló problémát otthon: iszákos, veszekedő szülők, otthonról inkább elszökő testvérek, érzelem-szegény családi élet. Mindez hogyan változtatható meg? Egyáltalán lehetséges? És egy gyermeknek van-e elég ereje ahhoz, hogy ezeket a terheket hordozza?

Nagyon nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, emberileg okos megoldásokat adni. Viszont van Jézusunk, aki arra bátorít, hogy minden ügyünket bízzuk bátran rá.

Ezzel a bizalommal imádkoztunk a bűnösök megtéréséért, a családok békéjéért, iskolai közösségeinkért. Imádkoztunk, énekeltünk, hittel, bizalommal.

Lassan a harmadik hét elején „megérkeztünk” az adventhez.

Istennek legyen hála érte!

Fotó: Bódi Viktor