A Karitász missziója, ajaki tapasztalatok
Nyolcadik alkalommal került sor előadásra az Egyeki Szent József plébánián 2017. augusztus 16.-án 17 órától. A jubileumi készület sorozatának előadója Gáspár Mátyás ajaki kanonok úr volt. Az előadás témája: A Karitász csoport missziója, ajaki tapasztalatok.
Ezen a napon a szokásosnál is többen jelentek meg a közösségi teremben, hiszen Mátyás atya, mint volt Egyeki plébános igen nagy szeretetnek és tiszteletnek örvend. Ahogy házigazdánk, Laci atya fogalmazott: sokak számára lelki élmény volt az ő szolgálata.
Ezt az élményt is újra kívánták élni a testvérek az előadás aktuális és élő kérdései, felvetései mellett.
Mátyás atya bevezetőjében az Egyeki jubileumi kiadvány előszavából idézett, mely László atya tollából látta meg a napvilágot.”Az marad meg az örökkévalóságnak, amit szeretetből teszünk.” Nemes egyszerűséggel a karitász is ezt jelenti: A nagy egészben megtenni azt a kis jót, ami tőlünk telik. A Szent József templom oltárképének elemzésével állított párhuzamot Szent József szolgálata és a karitatív tevékenység között. Az oltárkép középpontjában a hallgatag szent áll, aki a család minden gondját, terhét vállára veszi, melyet Isten rábízott egy álomban. Addig végezte ezt a feladatot, amíg Istennek szüksége volt rá. Ilyen a karitatív tevékenység is: addig, akkor és ott kell végeznünk, amíg az egyház kincseinek, az ő szegényeinek szükségük van rá. Hiszen Jézus „körüljárt és mindenkivel jót tett”- idézte atya az evangélistát. Szent Pál leveléből idézve hívta fel figyelmünket a mai kor emberének súlyos hibájára: a tőlünk nagy távolságra nélkülözőkön szeretünk látványosan segíteni, míg a közvetlen környezetünkben szenvedőkről nem veszünk tudomást. „Tegyetek jót mindenkivel, főleg hittestvéreitekkel!”
Az 1990-es zsinati dokumentum alapján így definiálta a karitász fogalmát: mindazt a szolgálatot jelenti, amit az egyház Jézus Krisztus megbízásából a szegények javára tesz.
Ajaki jó gyakorlatukat bemutatva, említette kezdeti nehézségeiket is. Mindazonáltal örömmel biztatott minket, hogy ne féljünk elkezdeni, hiszen egy év elteltével megtapasztalta, hogy a jó példa is lehet ragadós. A segítők száma megszaporodott, Isten megsokasította számukat, hozzáigazítva a feladat terhéhez.
Befejezésül, jó tanácsként a Szent József imában foglaltak élésére hívta fel figyelmünket: legyenek a családok a karitasz tevékenység középpontjában. Szent József lelkületével, ott, akkor, és addig, ameddig Isten akarja, tegyük a jót szegényeinkkel.
A fórumon elhangzott kérdésekre is őszinte, egyenes válaszokat kaptunk, ahogyan azt Mátyás atyától megszoktuk. A szeretetvendégség alatt”bőségesen részesültünk a kegyelmekben, nem volt közöttünk szűkölködő”.
Farkas Éva tanító
Fotó: Papp Ágoston