A Jó Pásztor vasárnapján

Ez év Húsvét negyedik vasárnapján is ima szállt a papi és a szerzetesi hivatások szentségéért. Aki a hivatásválasztáskor is hallgat Isten örömre hívására, annak megadatik, hogy – a gyümölcsöző tehetségén keresztül- a világ üdvösség eszközévé váljon, és ez által elnyerje boldogsága teljességét.

Ferenc pápa a Hivatások 55. világnapjára szóló üzenetében három fontos lépcsőfokban fogalmazza meg a személyes és az egyházi hivatások ugyanazon lényegét: „meghallani, megfontolni és megélni” az Igét.

Az Úr hívását csak a nyitott lelkűek fogják meghallani, ehhez – a zajos hétköznapjainkban szükséges a megállás, s elengedhetetlen a csend, melyben lelkünkbe mélyedve figyelhetünk az igazi hangra.

Ne elégedjünk meg a hamis nyugalmunkkal, engedjük azt felbolygatni mélyről áradó lelkiismeretünk szavával! Törjük át a közöny szürke falát, lépjük át szokásainkat, nyissuk ki szívünket, s fedezzük fel a számunkra megalkotott személyes hívást! Útválasztás előtt jól megfontolandó, hogy melyik lépésünk vezet az Ő ígérete felé, hiszen Istentől kapott szabadságunk felett mi határozhatunk. Döntéseink helyességét sokszor nehéz megítélni, – az első, benső, fenső hangot elnyomhatja a zajos környezetünk,- ezért ki kell fejlesztenünk magunkban azt a képességet, amellyel Isten sugallatára egyre érzékenyebbek lehetünk, ezáltal a határtalan bizalommal átadhatjuk magunkat a gyöngéd, és gondoskodó Útbaigazítónak!

„Jézus a jelen pillanat újdonságát hirdeti.” Mindig a mai napra fektessük a hangsúlyt, mindig éljük meg a mai nap ajándékát, nem állhatunk tehetetlenül a holnapra várakozva. Mi keresztények felelősséggel tartozunk embertársaink iránt, fontos, hogy tanúságtevő magatartásunkon keresztül Istennek tetsző, jó példát adjunk mások számára.  Megmutatva nekik az élet isteni szépségét, és hogy felkeltsük bennük is a vágyakozást a jó irány iránt. Oszlassuk el az útkeresők fölül a tévhitet, ne valami elérhetetlen bűvkörként tekintsenek a keresztények életére! Velünk együtt ők is meghallva, megfontolva, s megélve fedezhessék fel a személyes küldetésüket az Istentől kapott, Istennel töltött mában élve.

Ferenc pápa szavaival: „Az Úr arra hív bennünket, hogy éljünk Ővele, kövessük Őt egy egészen közeli kapcsolatban, közvetlenül szolgálva Neki. És ha tudtunkra adja, hogy arra hív, szenteljük magunkat teljesen az Ő országának, ettől sem szabad megijednünk. Ez szép és nagy kegyelem, ha teljesen és örökre Istennek és testvéreink szolgálatára szentelhetjük magunkat.”

Ezt a kegyelmet őrizve, s megbecsülve, szerető tekintettel fordul hívei felé Papp László egyeki plébános is, aki elérhető tanúságtételével tanítja Isten irgalmasságát. A hivatásában szerepet játszó közössége, a hívek családja ez alkalomból is imacsokorral köszöntötte Laci atyát. Plébánosunk immár ajándékként hordhatja a hortobágyi egy pár csizmáját is, ezzel – kiegészítve az előző évek népviseletre jellemző darabjait- s méltón öltheti magára a teljes pásztorviseletet. Büszkén mondhatjuk Laci atyánkra, hogy olyan, mint a jó pásztor, aki arra kapott meghívást, hogy juhaiért szeretetével ő is odaadja életét.

Pappné Fekete Mónika
képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston