A fatimai jelenés száz éve történt

Fatima kicsiny portugál falu, Leiria püspökségben, Lisszabontól 130 kilométernyire, az ország középpontjában. Ebben az eldugott, jámbor kis fészekben élt a fatimai csoda három egyszerű kis látnoka: Lucia, Jacinta és Francisco. Nem tudtak sem írni, sem olvasni. Csak imádkozni szerettek, és végezték a szüleik által kijelölt feladatukat, besegítettek az állatok körüli munkában, legeltették a nyájat. 1916. tavaszán már különös látomásban volt részük, amikor egy 14-16 év körüli földöntúli szépségű ifjú jelent meg előttük, aki úgy mutatkozott be mint Portugália védő angyala és arra kérte a gyerekeket, hogy sokat imádkozzanak és vállaljanak áldozatot a bűnösök megtéréséért.

1917. május 13-án a két testvér, Francisco és Jacinta és unokatestvérük Lucia ismét együtt legeltettek a iriai völgykatlanban, a ,,Cova da Iriában”, Fatimától mintegy három kilométernyire. Éppen befejezték a rózsafüzér imádságot, amikor hirtelen vakító fehér fényt láttak, majd néhány lépésnyire tőlük a kis tölgyfa fölött csodálatos ragyogásban, gyönyörű nőalak lebegett. Kedves mozdulattal nyugtatta meg a gyermekeket:

“Ne féljetek, nem bántlak benneteket.” A gyermekek először hallgatagon, mozdulatlanul nézték. Végre Lucia kinyögte: “Honnan jössz?” “Az égből jövök.” ,,És mit kívánsz tőlem?” “Azért jöttem, hogy megkérjelek benneteket, legyetek itt minden hónap 13án hatszor egymásután ugyanebben az órában, egészen októberig. Októberben majd megmondom, hogy ki vagyok és mit kívánok tőletek.” Egy pillanatig csend lett Francisco látta ugyan a gyönyörű alakot, de nem hallotta a beszédet. Jacinta hallotta a párbeszédet, de nem volt bátorsága megszólalni. Lucia végre újabb kérdést tett fel: ,,Te a mennyből jössz . . . én is az égbe fogok jutni?” “Igen.” ,,És Jacinta?” “Ö is.” ,,És Francisco?” “Francisco is; de előbb még sok rózsafüzért kell elmondania.” Lucia ezután még két fiatal leány sorsáról érdeklődött, akik nemrégen haltak meg; a jelenés azt mondta, hogy az egyik a mennyországban van, a másik a tisztítóhelyen. Azután így folytatta: “Akarjátok-e Istennek ajándékozni magatokat, hajlandók vagytok-e minden áldozatot meghozni és minden szenvedést elfogadni, amelyet engesztelésül bocsát rátok, a sok bűnért, amellyel az isteni Fölséget megbántják, a bűnösök megtéréséért és elégtételül a sok káromlásért és más sértésért, amellyel Mária szeplőtelen Szívét illetik az emberek?” “Akarjuk” — válaszolta lelkesen Lucia mindhármuk nevében.

Ettől kezdve minden hónap 13-án ugyanazon a helyen megjelent a fehér ruhás hölgy és arra kérte a gyerekeket, hogy sokat imádkozzanak a bűnösök megtéréséért. Elmondta nekik azt is, hogy Oroszországot fel kell ajánlani az Ő Szeplőtelen Szívének, egyéként újabb háború fog kitörni. Hónapról hónapra egyre többen mentek ki a jelenés helyszínére, az utolsó októberi alkalommal, amikor a Szűz Anya a zarándokok előtt is bizonyította, hogy a gyermekek nem hazudnak. Az addig szakadó eső hirtelen elállt, a felhők szétszakadtak s a napkorong láthatóvá vált. De nem aranyos színben tündökölt, hanem ezüstösen csillogott mint a hold. Majd rettenetes sebességgel forogni kezdett saját tengelye körül. Olyan volt, mint egy tüzes kerék, sárga, zöld, vörös, kék és ibolyaszínű sugárkévéket vetett maga köré. Egy pillanatra megállt, majd újból forogni kezdett. Ismét megállt és megint, harmadszor is forogni kezdett s még csodásabban szórta a tündöklő színeket. A tömeg mozdulatlanul, elragadtatva bámult. Hirtelen mindenki úgy látta, mintha a nap leszakadna a mennyboltról s feléjük zuhanna. Rémült kiáltás tőrt fel tízezrek torkából: “Csoda! Csoda!” 70 000 szemtanúja volt a fatimai napcsodának.

Erről és a jelenés hatásairól tartott szenvedélyes előadást Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek úr a nyíregyházi főplébánián 2017. február 22.-én a zsúfolásig megtelt díszteremben, ahol az egyei Szent József Plébánia közösségének néhány tagjai is részt vett, ezzel is készülve az októberi zarándokútra.

Fotó: Papp Ágoston