Halottainkról való gondoskodás

A temető szent hely (locus religiosus). A temetkezés helye már a pogány rómaiak számára is szent volt, annál inkább a kereszténységben. Nem csupán az ünnepélyes megáldás révén, amellyel használatba veszik, hanem sokkal inkább a rendeltetése miatt, mivel a föltámadásra váró megszentelt test ideiglenes pihenőhelyéül szolgál. Továbbá a Krisztusra való emlékezés által is megszentelt hely a temető, hiszen sírban pihent az ő emberi teste is a dicsőséges feltámadásig. A sírra helyezett virág jó illata a görögök óta az elhunyt üdvösségének jele. – A Caeremoniale Episcoporum (1984) szerint a teemtő megáldása a püspök. feladata, aki ezt a szolgálatát papjainak, főleg a helyi lelkipásztornak átadhatja. A hatályos CIC hangsúlyozza, hogy ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetői, vagy legalább a világi temetőkben az elhunyt hívőknek szánt részek; mindezeket szabályszerűen meg kell áldani. Ha ez nem érhető el, az egyes sírokat kell megáldani. A plébánosoknak és a szerzetesi. intézményeknek lehet saját temetőjük.

Egyházközségünk Képviselő Testülete legutóbbi gyűlésén elhatározta, hogy elkezdi rendbe tenni az egyházközség korábbi tulajdonában lévő temetőket, így a Kálvária dombot körülvevő sírkertet és a Szöghatárban lévő sírokat. November 12-én délelőtt maroknyi lelkes brigád fogott a munkához, ki-ki saját szerszámával és kézi erejével megtámogatva az ügyet. A délelőtt folyamán sikerült megtisztítani a több éves gaztól és szeméttől a kereszt környékét és a közeli sírokat. Itt található egy korábban Egyeken szolgáló lelkipásztor – Baróthi Kiss János prépost-esperes-plébános nyugvóhelye is. A munka végeztével sírját körülállva imádkoztunk a temetőben pihenő minden elhunytért.

Baróthi Kiss János sírfelirata: Itt nyugszik az Úrban / Főtisztelendő BARÓTHI KISS JÁNOS / prépost, esperes, egyeki plébános / meghalt 1894. ápril 13-án / élt 79 évet / Az örök világosság fényeskedjék neki!