60 éves osztálytalálkozó Egyeken

A gyémánt a legjelentősebb drágakő a határozók szerint. Azt gondolom, legalább ilyen jelentős esemény volt minden gyémántballagó életében a 2017. június 10.-ei, 60 éves osztálytalálkozó.

Széki Károlyné Vincze Mária egykori évfolyamtársával, Tóth Antallal, közel egy éve hordozzák szívükben a vágyat, hogy megélhessék a nagy találkozást. A gondolatot tettek sorozata követte, s végre elérkezett a várva várt nagy nap.

Templomunk napsütötte ”kastélykertjében” gyülekeztek az örökifjak és üdvözölték egymást nagy rácsodálkozásokkal, boldog felismerésekkel. Bizony perceket kellett várnia plébánosunknak, Papp László atyának, míg az öröm hangjai elcsitultak, s kezdetét vehette a hálaadás, a közösen végzett Jézus Szíve litániával. Köszöntő beszédében atya a nagyszülők jelentőségét hangsúlyozta a példaadásban és az unokák hitéletének egyengetését, vezetését, mint nemes feladatot említette.

A köszönet és a hála virágait is elhelyezték egy-egy szál fehér szegfűvel a Mária oltárnál.

A közeli Szent János Katolikus Iskolába átsétálva, már várta az osztályt Kirilla Pál igazgató úr, s néhány percben bemutatta az intézmény jelenét. A tantermekben várták elődeiket nagy szeretettel az intézmény tanulói, az 5. a és az 1. a. osztály képviselői és osztályfőnökeik. Az égi igazolással távollévőkre emlékeztek elsőként egy gyertyagyújtásnyi néma főhajtással. Tóth Antal öregdiák kérésére és vezetésével elénekelték az Üres az osztály.. kezdetű ballagó dalt, szép hanggal és párás szemekkel kísérve.

Az ünnepi műsor közvetítői mind unokák voltak, hiszen a főszervezők egyike, Marika néni, mindkét említett osztály fogadott osztálynagymamája. Példa ő előttünk a szentségi élet élésében és biztos háttér az imádságban. Szóval és tettel is igazi nagymama. Igazgató úr ajándékát, a gyémánt matúra emléklapot, és az emlékezés fehér-arany szalagját, meghatottan és hálás köszönettel fogadták és vették át szeretettel, szoros névsorban a gyémánt elődök. Megható volt, hogy bemutathattuk az osztálytársaknak egy volt társuk unokáját, Évikét, aki most első osztályos. Évike nagyon büszke rá, hogy ő képviselhette apai nagymamáját, Virág Erzsébetet, aki már csak az égi szeretetével, és Évi által lehetett jelen körükben. Az osztálynagyi köszöntője után a vendégek elköszöntek és kezdetét vette a rendhagyó osztályfőnöki óra, ahol számot adtak a találkozó főszereplői 1957 óta eltelt idők summájáról. A szép és nehéz idők idézése, szeretett társakkal történő megosztása után, a szemben lévő Szent József plébánia közösségi házában folyt az ünneplés szépen megterített fehér asztalnál. A különleges pohárköszöntőt Tóth Antal „végzős” diák mondta, aki megosztotta pajtásaival az ő drága kincsét, szívéből született gyémántját, az ő költeményét.

Igazi ünnep volt ez, egy mély és őszinte nagy találkozás. Ifjú szívek lüktetése, az élet feladatainak hordozása közben megfáradt, de békés és szép nyolcvanhoz közeli örökifjakban.

Farkas Éva tanítónő

Fotó: Papp Ágoston