Temetés

Akik szeretett hozzátartozójukat gyászolják, fogadják együttérzésünket!
Kérjük bizalommal forduljanak hozzánk, hogy gyászukban segítségükre lehessünk.
Elhunyt hozzátartozójukhoz legyen irgalmas az Isten és fogadja örök országába.
Az elhunyt lelkiüdvéért a legtöbbet akkor tehetünk, ha imádságban- s leginkább a szentmiseáldozat felajánlásával – esedezünk értük.

Néhány szó a temetésről

Az egyházi temetés (lat. exequiae): liturgikus szertartás, mellyel az egyház az elhunytaknak lelki segítséget eszközöl ki, testüket megtiszteli, és egyben az élőknek a remény vigasztalását adja. Az egyház tagjait jog szerint illeti meg. A temetés módját tekintve az Egyház nyomatékosan ajánlja, hogy tartsák meg az elhunytak teste eltemetésének jámbor szokását; nem tiltja azonban a hamvasztást, kivéve ha azt a keresztény tanítással ellenkező okok miatt választották. (1176.k.)

– Az egyházi temetés helye.

1. § A temetési szertartást minden elhunyt hívőért általában a saját plébánia templomában kell végezni.

2. § Mégis szabad minden hívőnek vagy azoknak, akik az elhunyt hívők temetéséről gondoskodni illetékesek, más templomot választani a temetési szertartásra az illető templom igazgatójának beleegyezésével és értesítve az elhunyt saját plébánosát.

3. § Ha a haláleset a saját plébánián kívül történt, és a holttestet nem szállították el oda, s nem is választottak törvényesen valamely templomot a temetési szertartásra, a temetési szertartást annak a plébánosnak templomában végezzék, ahol a haláleset történt, hacsak a részleges jog más templomot nem jelöl ki.